A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 7. Katona József (ÉDUVIZIG): Dunai árvízhozamok hidrológiai statisztikai átértékelése a 2013. júniusi árvizet követően - 8. Keve Gábor (EJF): Jégészlelés a Duna magyarországi alsó szakaszán
A mozgó és álló jegek megkülönböztetését itt nem reprezentáljuk, de a fél percenként készített képek arra is lehetőséget adnak. A fotográfiák alapján becsülhető a szelvény pillanatnyi jégfedettsége, amit itt szintén nem teszünk meg, hogy a napi hivatalos vízrajzi adatokkal véletlenül se kerüljünk ellentmondásba. Pár érdekességre azonban szeretnénk rávilágítani. Február 3-án a teljes szakasz jégmentesnek látszik, hiszen úszó táblákat egyetlen kamera képe sem mutatott, azonban egyes helyeken parti jég és a holtágak jelentős részében már számottevő jégtakaró volt. 4-én csak Baján látható elenyésző jégtörmelék a sodorvonalban, de másnap 5-én Mohács kivételével már mindenhol megjelent ajég. Ebből levonható az a következtetés, hogy Baja és Dunaföldvár között már keletkezett jég Baja alatt azonban még nem. 6-tól már Dunaföldvárra érkező és az alatt keletkező jégről egyaránt beszélhetünk. Dombori kameránk kiesése sajnos éppen a Paksi Atomerőmű hűtővíz bebocsátásának hatásvizsgálatát teszi lehetetlenné, hiszen a Paksi és a Dombori kamera gyakorlatilag közre záija az ipari létesítményt. Február 7-11-ig folyamatosan növekedett a jégfedettség, ami a teljes 127,5 km-es Duna-szakaszra jellemző volt. Ezután már csak a délebbi területeken nőtt a fedettség 1-2 napig. A jégfedettség becslése erősen szubjektív, függ a látószögtől, a szelvénytől (szűkület/bővület), a személytől, időpillanattól. Ezért is dolgozta ki Dr. Zsuffa István (1984) a jégfényképezés gyakorlatát és azt, hogy a fotók perspektivikus képét hogyan lehet kiértékelni objektív módszerekkel. A fedettség csökkenése egyáltalán nem vonja maga után ajég hozamának csökkenését. Ugyanis egy szűkületben egymás alá forduló táblák a szűkület alatt is egyben maradva, már alacsonyabb fedettség mellett is, ugyanannyi jeget képesek szállítani. Esetünkben is megfigyelhető volt ez a folyamat. 13-tól kissé enyhült ugyan az időjárás, de az önmagában nem okozhatta volna a fedettség drasztikus csökkenését. Sokkal inkább vádolható ezzel azon szűkületek kialakulása, amelyeket a feltorlódó jegek képeztek. A Duna teljes szelvényét elzáró torlasz sehol sem alakult ki területünkön, de erősebb szűkületből legalább háromról tudunk. Ezek a szűkületek nem ott, nem akkor és nem úgy keletkeztek, ahogyan azt korábbi jegesedéseknél tapasztalhattuk, mégis az erőforrásokat inkább a történelmileg veszélyesnek minősített helyekre koncentrálta a szakma. A kornak megfelelőbb eljárás talán az lehetne, ha a jövőben a területet jól ismerő szakemberekkel légi úton felderített helyzetértékelés alapján vezényelnék a földi megfigyelő szolgálatot. Legalább is addig, amíg a megfelelő felbontású műholdképek napi két alkalommal elérhetővé nem válnak. Bár igényként nem fogalmazódott meg, de naprakész medergeometriai adatok és a vízállás birtokában modellezési eljárással is jól kijelölhetőek lennének a jég megállására hajlamos folyószakaszok. A vízügyi szolgálat korábbi tagjaként elfogadható az a kritika vagy önkritika, hogy még mindig eseménykövető szervezetként tevékenykedünk, holott a XXI. században elvárható lenne a megelőzési típusú gondolkodás. A fedettséget szintén befolyásoló tényező az erős szél is, ami megfigyelhető volt 16-án. Erőteljes nyugati szél hatására a csaknem 130 km folyószakaszon egyöntetűen a bal parthoz sodródott a jég, így függetlenül a kanyarulati és sodorvonali viszonyoktól mindvégig azonos oldalon maradt. Látszólag csökkent a fedettség, de másnapra 17-én ismét szétterültek a táblák a fényképezett szelvényekben. 18- tól tovább csökkent ajég mennyisége, 19-én Bajától északra, majd 20-án már a teljes területről eltűnt a zajló jég. A hónap végéig egy-egy leszakadt parti jég vagy a holtágakból származó tábla még elő-elő került, de az már nem a zajlás kategóriába sorolható jelenség. A rögzített képek utófeldolgozása még nem fejeződött be, de a most lehetővé vált jégvastagság mérésekkel kiegészítve, bizonyosan sok érdekességet tartogatnak még. A kamerák ismét jól vizsgáztak a jelenségek felderítésében, bár kétségtelen hibájuk, hogy csak egyedi helyszínekről, a látható időszakokról adnak információt. Ajánlatos lenne a teljes magyar Duna-szakasz webkamerákkal való felszerelése, sőt egy ilyen projektbe a közös érdekeltségű nemzetközi szakaszokat is be kellene vonni. 10
