A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 7. Katona József (ÉDUVIZIG): Dunai árvízhozamok hidrológiai statisztikai átértékelése a 2013. júniusi árvizet követően - 8. Keve Gábor (EJF): Jégészlelés a Duna magyarországi alsó szakaszán

egyetlen szempillantással elintézni a dolgot, márpedig a felmérőnek ettől több ideje nincs. A zajlás időben rendkívül dinamikusan változni képes folyamat. Napszaktól függően, de még azon belül is állandó változást mutat. Éppen úgy pulzál mint a víz sebessége. A klasszikus vízsebesség méréseket ezért is nem szabad 40 másodpercnél lényegesen rövidebb idő alatt elvégezni.

3. ábra. Azonos helyen és időben különböző látószögből készült fotók (fotó: Keve G.)

Azután az észlelő, általában alacsony nézőpontból szemlélve, rendszerint sokkal nagyobbnak becsli a zajlást, mint amennyi az valójában. De még, ha megfelelő magasságban látja is a folyót, az álló és zajló részeket nem mindig képes megkülönböztetni. A minősített szelvénytől kicsit lentebb vagy fentebb pedig már teljesen eltérő mérőszám lenne jellemző.

Ezért tehát a javaslat az, hogy a kamerák képeit felhasználva automatizált képelemző technikákkal órás statisztikai mérőszámokkal jellemezzük a folyó megfigyelt szelvényeinek jéggel kapcsolatos eseményeit (Gálái, 2010). Ez ma még kidolgozás előtt álló feladat, azonban a kamerák képeinek szubjektív értékelése ma is megtehető, ami még így is nagyságrendekkel jobb módszer a jégmegfigyelő járőrök jelentéseire való támaszkodásnál.

2012. ÉVI JÉGHELYZET ÉRTÉKELÉSE

Tekintsük át a meteorológiai folyamatokat, melyek a kialakult helyzetet okozták. Január végén a nagy térségű cirkuláció Szibériától egészen az Ibériai-félszigetig egy anticiklonális áramlást hozott létre, mialatt a mediterrán térségben még ciklon hatás uralkodott. A két hatás pereme éppen hazánk térségében találkozott, ami erős keleti, északkeleti áramlást idézett elő. Ezen áramlás kialakulása nem gyakori, mivel országunkban javarészt a nyugati áramlások dominálnak, de nem is tekinthető extrém esetnek. A közel egyirányú áramlások tartóssága különböző lehet, esetünkben igen hosszúra nyúlt a hideg levegőt szállító hatás. Az északkelet felől érkező hideg levegő beáramlását a Kárpátok csak néhány napig tudta megakadályozni, ezt követően január utolsó napjaiban már napközben is fagypont alatt alakultak a hőmérsékletek és csak a hóréteg hiánya csökkentette az éjszakai lehűlés mértékét. Ez sem tarthatott sokáig, mert február 3-án az ország déli részét egy mediterrán ciklon által szállított nedves légtömeg érte el, és jelentős havazást okozott. Az ország déli részén a 30-40 cm-es hóréteg elősegítette az éjszakai kisugárzást, így a havazásokat követő szélcsendes, letisztult, derűs éjszakákon, napokon keresztül már -20 °C alá is kúszhatott a hőmérő higanyszála. Ezen időszak makroszinoptikus képét szemlélteti a 4. ábra, amelyen a két hét átlagos légnyomása látható. A nyomásvonalakra merőleges áramlás markáns északkeleti szelet hozott. A kialakult 10-14 napig tartó igazi téli időjárás az utóbbi évtizedekben nem gyakran jelentkező jelenség, ezért gondolhatnánk rendkívülinek, de egyáltalán nem az. Sokkal tartósabb és hidegebb is bekövetkezhetett volna. Február 16-tól azután megindult a lassú enyhülés, és a hónap végére már tavaszias időjárás köszöntött ránk.

6