A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 6. Horváth Gábor (DDVIZIG): A nagyvízi meder vízszállító képessége – hullámtéri vízhozammérések, azok problémái

A vízmérce leolvasók egyszerű szemrevételezéséből származó adatok vizsgálatával néhány a múltra vonatkozó következtetés azonban levonható. A folyam bajai szelvényének több mint 110 éves vízállás észlelési idősora a jégjelenségekről is ad információt. Az egyszerűség kedvéért valamennyi jelenséget (Parti jég, Zajló jég, Álló jég és Torlasz) figyelembe véve ajég előfordulásának gyakorisága az utóbbi 42 évben jelentősen lecsökkent (1. ábra), sőt a bajai szelvényben 1971. óta mindösszesen két alkalommal (utoljára 1985 januárjában) állt be a Duna. Ugyanakkor az elmúlt 42 télből csupán 17 olyan volt, amelyikben semmi nemű jégjelenség nem fordult elő. A teljes idősor 1971-nél való elvágása önkényes, de folyamszabályozás fő változásaival szakmailag jól indokolható és statisztikai vizsgálatok elvégzéséhez is elegendően hosszú. A meder folyamatos átalakulása napjainkban is tart, hiszen egy eleven természeti jelenségről van szó, melyben csak a változás tekinthető biztos eseménynek. Itt a mederbeágyazódásra és az egyes árvizeket követő átrendeződésekre egyaránt gondolunk. Mindezek alapján néhány alapvető fontosságú adatot elfogadhatunk, melyek a 2. ábráról olvashatók le. 1971. előtt január 20-30 között 60 %-os valószínűséggel fordult elő jég a bajai Dunaszakaszon (100 évből 60-ban). A hetvenes éveket követően a jég előfordulásának valószínűsége harmadára esett vissza és időben szétnyílt. Legalább is január 12-20 és február 1-8 között nagyjából 20 %-os eséllyel láthatunk jeget a folyószakaszon, a tél bármely más napján jóval kisebb a lehetőségünk erre.

11.01. 11.11. 11.21. 12.01. 12.11. 12.21. 12.31. 01.10. 01.20. 01.30. 02.09. 02.19. 02.29. 03.10. 03.20. 03.30.

Dátum

2. ábra. Folyami jégjelenségek gyakorisága Baján

A globális felmelegedés ellenére, amit az utóbbi évtizedek elemzései mutatnak, a hidrometeorológiai tényezők szerencsétlen egybeesése bármikor okozhat komoly fagyos időszakot, mint ahogyan megtörtént az idei télen is. Következésképpen nem zárható ki a zajló jég megállása és torlasszá alakulása továbbá egy esetleges jeges árvíz kialakulása sem. Ezért is nagyon fontos a folyami jég valamennyi jelenségének alapos megismerése, kutatása és a leghatásosabb megelőzési és védekezési eljárások kidolgozása vagy éppen újraértelmezése. Eddigi tapasztalatok a megelőzés legjobb eszközének a folyószabályozást a védekezésnek pedig a jégtörő flotta fenntartását mutatták. Nagy valószínűséggel így marad ez az előttünk álló évtizedekben is. Jelen tanulmány elsősorban a jégjelenségek alaposabb megismerését célzó lehetőségeket kívánja bemutatni, ami közvetett módon segíti a jég ellen küzdők munkáját is.

4