A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
1. szekció - 7. Lovas Attila - Horváth Béla - Virágné Kőházi-Kiss Edit (KÖTIVIZIG): A Közép-Tisza vidék, a Jászság és a Nagykunság vízkészlet-hasznosítási stratégiája
• A rendszerszemlélet elve: az éghajlatváltozásnak a környezeti változást okozó hajtóerők, terhelések, állapot, hatás és válaszok dinamikus rendszerében értelmezése. • Az elővigyázatosság elve: megfelelő óvintézkedések bevezetése akkor is, ha tudományosan még nem bizonyított az egyértelmű ok-okozati összefüggés vagy a várható veszteség mértéke. • Közös, de megkülönböztetett felelősség elve: az éghajlatváltozás globális természete valamennyi ország lehető legszélesebb együttműködését teszi szükségessé a társadalmi és gazdasági feltételeiknek megfelelőn. • Szolidaritás elve: az egyes ember és a társadalom lényegük szerint és tevékeny módon egymásra van utalva. • Megelőzés elve: bizonyított elv, hogy a veszteségekkel fenyegető változások megelőzésének költsége akár több nagyságrenddel is kisebb, mint a bekövetkezett kár helyreállításának várható ráfordításai. • Decentralizáció, regionalizmus elve: a munka- és hatáskör megosztásának a szubszidiaritás elvén kell alapulnia, vagyis minden döntést azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az optimális informáltság, a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatók és érvényesíthetők. • Környezeti igazságosság elve: biztosítani kell az egyenlő hozzáférés jogát a környezeti közjavakhoz és az egészséges környezethez, a környezeti károk terheit és felszámolásának költségeit pedig méltányos módon kell elosztani a különböző érintettek között. • Környezeti átterhelések kiküszöbölésének elve: csak olyan intézkedések elfogadhatók, amelyek nem okoznak összemérhető környezeti terheket más környezeti és természeti rendszerekben és térségekben. • Integráció elve: az éghaj lat-változási stratégia szempontjait és iránymutatásait be kell építeni valamennyi hazai kormányzati stratégiába, tervbe és programba. A stratégiánkban a szabad felszíni és - ahol ez gazdaságosan nem biztosítható - a felszín alatti vízkészletekre alapozott vízellátási-, vízhasznosítási fejlesztési elképzelések mellett kidolgozásra kerül a vízhiányos időszak vízrajzi előrejelző rendszerének korszerűsítése, a Vízkeret Irányelv előírásaival történő összhang megteremtése, a vízhiányos időszakkal együtt járó vízminőségi problémák kezelése. A stratégiai tervezés komplex jellegéből adódóan azonban nemcsak a vízhiányok kezelésére fókuszál, hanem foglalkozik a vizek többletéből (árvíz, belvíz) származó káresemények vízhasznosításhoz történő kapcsolódásával is. Az eddig elkészült integrált stratégia egyrészt a KÖTIVIZIG területén folyó területi vízgazdálkodás eredményének összegzése, másrészt a projekt javaslatok kidolgozásával a tervezés kiinduló állomásának tekinthető, hiszen az igényekhez, pályázati lehetőségekhez, gazdasági, társadalmi elváráshoz és politikai akarathoz, az újabb szakmai szempontokhoz igazodó bővítése, átdolgozása, aktualizálása folyamatos karbantartását teszi szükségessé. Az anyag egyúttal rávilágít a különböző szakágazatok együttgondolkodásának fontosságára, a fejlesztési elképzelések összehangolásával pedig a problémák hatékony megoldását sürgeti, megőrizve a rendszerszemléletet. A kidolgozott stratégia ugyanakkor alkalmas arra, hogy a gazdasági és politikai élet számára bemutassa a szakmailag lehetséges területi vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeket, mivel az konkrét projektötleteket is tartalmaz. Ennek a dolgozatnak természetesen nem része az egyes projektek részletes felsorolása, még kevésbé részletes ismertetése, a „kínálat” rendszerének bemutatása azonban igen: • Jövőképünk alapja az a jelenleg: meglévő vízkészlet (elsősorban felvízi), amellyel gazdálkodni tudunk. Ennek mennyiségi és minőségi megőrzése, még inkább gyarapítása teremtheti meg az alapját minden, a vízfelhasználásra alapozott 20
