A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 17. Riczu Péter - Tamás János (Debreceni Egyetem): Intenzív almaültetvény mikrodomborzat-vizsgálata precíziós eszközök alkalmazásával - 18. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság) - Nagy György (ADUVIZIG): A szélsőséges időjárás eseményeinek hatása a talajvízszintek alakulására Magyarország síkvidékein, különös tekintettel a Kalocsai-sárköz területére
kanyarulatok, mellékágrendszerek kusza hálózata kialakulásának kedvező lehetőségét teremt, amint azt a Sárköz vízrendezés előtti vízrajzi jellemzői is szemléletesen bizonyítják. A Budapest-Baja közötti folyószakasz további sajátossága volt, hogy gyakran alakultak ki jégtorlaszok, melyek az egyébként is gyakori árvizek mellett különösen nagy károkat okoztak. A vízrendszer mai formája a XIX. században megkezdett s csak a XX. században befejezett szabályozások (kanyarátvágás, töltésépítés, mederrendezés, mocsarak lecsapolása) következtében alakult ki. 2.4. A Kalocsai-Sárköz természeti képe Az 1050 km kiterjedésű Kalocsai-Sárköz, mint tájegység mindössze 88,5-112 m balti tengerszint feletti magasságú, déli, délnyugati irányban enyhén lejtő síkság. A tájegység sajátosságai közé tartozik, hogy a felszínformáiban jelentős különbségek mutatkoznak nemcsak az északi és a dél, hanem a nyugati és a keleti térszínek között is. A síkság északi részének jellegzetes felszínformái a teraszmaradványok, illetve az alacsonyabb térszínek pedig ártéri területek. A teraszokat löszös homok és futóhomok, az ártéri területeket pedig finomszemcsés folyóvízi hordalék építi fel. A felszíni képződmények alatt Úszód térségéig húzódó, változó vastagságú kavicsréteg helyezkedik el (Pécsi, 1959., Bulla, 1962., Neppel et al. 1999., Mezősi, 2011., Szalai & Nagy, 2012). Délebbre a tökéletes síkságként folytatódó felszínt az alacsony ártéri térszíneken vízzáró iszapos-agyagos hordalék, a magas árteret öntésiszap, öntéshomok és helyenként folyóvízi eredetű futóhomok fedi. Jellegzetes felszínformák a lefűződött, elhagyott mederrészek és a lefolyástalan területek. Ez utóbbiak szikes tavaknak adtak helyet, melyek jelentős része fennmaradt, jóllehet egyesek szárazabb időszakban elveszítik vízkészletüket. A déli területrészen elsősorban a finomabb szemösszetételű hordalék halmozódott fel, esetenként és helyenként kisebb mennyiségben részben dunántúli eredetű kavics is elegyedett az összletbe. A tájegység nyugati peremterületének felszínformáit és azok anyagát a vízrendezések befejeződéséig elsősorban a Duna medréből kilépő árvizek alakították. A keleti tájperemre már csak a finomabb hordalékot szállító víztömegek érkeztek, s töltögették a sekély szikes tavakat és a Duna-völgyi-főcsatomát mentén máig fennmaradt kotus, tőzeges medermaradványokat. 2.5. A Kalocsai-Sárköz fizikai talajféleségei A fizikai talajféleségek közül a Kalocsai-Sárköz területének legnagyobb részét (73%) a vályog alkotja. A homokos vályog nem egyenletes kiterjedésű, részaránya 12%. A homokos, mindösszesen 3%-nyit elérő területrészek a keleti és az északi tájperemen, illetve elszórtan egy-egy kisebb körzetben fordulnak elő. Beékelődött területfoltokon agyagos vályog is előfordul (8%). Tőzeges, kotus (4%) egy keskeny, hosszabban elnyúló észak-dél irányú területsáv a Duna-völgyi főcsatorna Csorna
