A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 17. Riczu Péter - Tamás János (Debreceni Egyetem): Intenzív almaültetvény mikrodomborzat-vizsgálata precíziós eszközök alkalmazásával - 18. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság) - Nagy György (ADUVIZIG): A szélsőséges időjárás eseményeinek hatása a talajvízszintek alakulására Magyarország síkvidékein, különös tekintettel a Kalocsai-sárköz területére

és Hajós között mederszakasza mentén, ami genezisét tekintve a Duna egykori, elhagyott medre többé-kevésbé feltöltődött maradványának tekinthető. (A térségben hasonló eredetű, a máig fennmaradt mederszakasz, kedvelt fürdőhely Dunapatajtól keletre a Szelidi-tó.)

A tájegység talajai genetikai típusok szerinti osztályozás alapján sajátos zónáéi ót mutatkozik: a Duna medréhez közeli, nyugati, déli irányban szélesedő sávban réti öntéstalajok helyezkednek el. A tájegység déli részén kelet felé haladva növekvő arányban réti talajok jellemzőek, majd a főcsatorna bal partján humuszos homok, illetve futóhomokos területsávok jelzik a Homokhátság nyugati peremterületét. A tájegység középső részén - lényegében Dunapatajtól Miskén át Drágszélig-Hillyéig - ívesen a réti csernozjomok „öve” húzódik. Északkelet felé a talajtípusok változatosabb képet mutatnak: a tájegység északi része a szoloncsák-szolonyecek, kissé délebbre pedig a mélyben sós réti csernozjomok területe. Az igazi „peremvidék” - a főcsatorna medrével közel párhuzamos területsávban réti talajok, délebbre pedig síkláp talajok fordulnak elő.

2.6. A Kalocsai-Sárköz területhasznosítása

A térség területhasznosítása a CORINE térképek alapján elemezhető. A vízrendezési munkálatok befejeződése után ténylegesen ármentessé vált terület meghatározó részét mezőgazdasági művelésbe vonták, ami ez esetben szántóföldi hasznosítást jelent. Ennek megfelelően a nem öntözött szántóföldek a jellemzőek a tájegység csaknem egészére. Emellett a rét-legelő és északkeleten a természetes gyepek, természetközeli rétek aránya jelentősebb. Nagyobb kiterjedésű, összefüggő erdőterület elsősorban a Duna hullámterén és Dusnoktól délnyugatra (Lenes-erdő) és még néhány kisebb körzetben maradtak fenn.

A kisebb-nagyobb kiterjedésű homokos térszíneken többnyire szőlőket telepítettek. A még fel nem töltődött, nagyobb medermaradványok területén szárazföldi mocsarak és tőzeglápok maradtak fenn. Ezek íves alakja az egykori meder mélyvonalait jól mutatja.

3. A METEOROLÓGIAI ÉS VÍZRAJZI ÉSZLELŐHÁLÓZAT TERÜLETI ELOSZLÁSA, MÉRÉSI ADATOK

3.1 Az észlelohálózatok területi eloszlása

A Kalocsai-Sárköz területén a tájegység határait kijelölő Duna és Duna-völgyi - főcsatorna, mint jelentősebb vízfolyások kivételével csak belvízcsatornák szövevényes hálózata alkotja a felszíni vízrajz elemeit. Közülük a 6. ábra (jobb oldali kép) térképrészlete szerint a következők a jelentősebbek: az északkeleti szegletben a VII. csatorna rövid szakasza, északon a Megkerülő-csatoma, ami a Szelidi-tavi csatornában folytatódik, s a Csoma-foktői csatornába torkollik. Déli irányban haladva pedig a Sárközi III, II. és I. csatorna köti össze hosszabb barangolás után a Duna-völgyi főcsatornát a Dunával.

A felszíni vizek szintjének alakulásáról a Duna esetében a 000549 Paks és a 000550 Dombori vízmércék adatai állnak rendelkezésre, illetve eddig ezek felhasználására került sor. A Duna-völgyi főcsatornán, illetve a belvízcsatornákon vízszint-adatait a későbbi elemzések során vonjuk be a vizsgálatokba.