A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 11. Katona József - Dr. Gyüre Balázs - Kerék Gábor - Ficsor Johanna (ÉDUVIZIG): 2013. júniusi Duna-árvíz hidrológiai értékelése (ÉDUVIZIG) - 12. Kerekes István (ÉMVIZIG): A Bódva szükségtározóinak árapasztó hatása - 13. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az Ipoly november-decemberi vízjárásának vizsgálata a folyó nógrádszakáli szelvényében

Két árhullám a vizsgált időszakközepén

6.4. Árhullámok sorozata

Egyértelműen külön kell kezelni a dolgozat apropóját jelentő, mindössze két év adatait tartalmazó csoportot. 1965-ben és 2010-ben az év utolsó két hónapjában nagyon hasonlóan alakult a vízjárási helyzet: összesen öt, egy kisebb és négy nagyobb árhullám vonult le az Ipolyon. Első pillantásra {14. ábra) meglepő módon időben szinte ugyanakkor mutatkoztak, bár 1965-ben mintegy 30-50 cm-rel alacsonyabban tetőztek az árhullámok. (KOVÁCS PKatonáné Kozák E. 2011)

A 14. ábra árhullámainak hasonlósága természetesen ismét a cirkulációs rendszerek hatásainak következménye. Valójában a korábbiakhoz képest szinte semmi újdonságot nem láthatunk az ábrán, mivel a már tárgyalt csoportok sajátosságai felfedezhetők rajta. Az első, legkisebb árhullámok, bár kicsit késnek, de megfeleltethetők az időszak eleji típusnak, míg az ötödik árhullám az időszak végi csoportba helyezhető. A középső három árhullám időszaka körülbelül a harmadik csoport előfordulási idejével azonos.

A korábbiakban tárgyalt makrocirkulációs típusok szinte mindegyike előfordult a két év eseményei között, csak itt egymás után, sorozatban alakultak ki a jelentős csapadékot szállító cirkulációs rendszerek. Az időben ugyanakkor jelentkező árhullámokat kialakító időjárási helyzeteknél nem írható le szabályszerűség, az egyes árhullámok egyedi időjárási viszonyok eredményeként jöttek létre a különböző években. Természetesen az egy időszakon belüli árhullám sorozatokat a cirkulációs rendszerek folyamatos egymásra hatása alakította ki.

Az, hogy 45 év különbséggel szinte teljesen megegyező vízjárási helyzet alakult ki az Ipolyon, a Kárpát-medence éghajlati sajátosságainak köszönhető. A heti rendszerességgel érkező, adott esetben jelentős csapadékot szállító légköri képződményeket már számos alkalommal megfigyelhettük. Elsősorban a nyári hétvégék időjárását sorozatban elrontó ciklonok szoktak emlékezetesek maradni, de azért bármely másik évszakban is előfordulnak hasonló j elenségek.