A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 8. Gombás Károly (ÉDUVIZIG): Árvízkockázati térképek és kockázatkezelési tervjavaslatok a Lajta folyó ármentesített öblözeteire, a CEframe projekt eredményei tapasztalatai - 9. Halász Csilla (ÉMVIZIG): A Hernád folyó folyógazdálkodási koncepció terve - 10. Hoszták Ferenc (FETIVIZIG): A "Beregi árvízvédelmi töltések fejlesztése Vásárosnamény és Lónya között" című projekt végrehajtása, tapasztalatok
származó következményeknek az eredőjeként. Statisztika szerint nagy árvizek viszonylag ritkán fordulnak elő. Történeti áttekintések szerint 1855-től kezdődően 25 olyan árvíz vonult le a Tiszán és mellékfolyóin, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek vagy különlegesnek minősültek. Ezek a maguk idejében a Tisza-völgyi árvízvédelem egyes fejlesztési szakaszainak határkövét jelentették. A Felső-Tiszai 1993. és az 1995. évi karácsonyi árhullámok, amelyek Magyarországon katasztrófát nem okoztak, viszont ráirányították a Kormányzat figyelmét a térség kritikus árvízvédelmi helyzetére. A Felső-Tisza-vidéki árvízvédelmi rendszer fejlesztésére 1996-ban tanulmány készült, mely a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő 541 km hosszú elsőrendű árvízvédelmi töltésből 130 km-t sürgős, további 130 km-t középtávú fejlesztését irányozta elő. A feladatokat a Kormány határozatban rögzítette, mely a Tisza Záhony feletti és a Szamos torkolati szakaszok sürgős fejlesztését irányozta elő. A fejlesztések időszerűségét és szükségességét az 1998 novembere és 2001 márciusa közötti időszakban levonult négy rendkívüli tiszai árvíz visszaigazolta. Egyben nyomatékosan vetette fel, hogy fel kell tárni, és rendszerbe kell foglalni az ármentesítés, árvízvédekezés új lehetőségeit és tartalékait, de emellett folytatni kell a Tisza és mellékfolyók védtöltéseinek a mértékadó árvízszintre történő kiépítését is. A 2007-2013 közötti években megpályázható EU-s pénzek felhasználása érdekében árvízvédelmi fejlesztések megvalósítására a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság projektjavaslatokat készített, mely 140 km árvízvédelmi töltés (a Tisza jobbpart Lónya- Vásárosnamény, a Tisza bal part Szabolcsveresmart-Vásárosnamény, a Túr és mellékfolyói mindkét oldali teljes szakaszán valamint a Lónyay-főcsatorna bal partján a torkolat és a torkolati műtárgy közötti szakaszon) előírásoknak megfelelő kiépítését az érintett műtárgyakkal, valamint gátőrházakkal és védelmi központokkal. Fenti kidolgozott projektjavaslatok közül támogatást a Vásárosnamény-Lónya közötti árvízvédelmi szakasz fejlesztésének komplex programja kapott, melynek kétfordulós megvalósítása a Környezeti és Energetikai Operatív Program (KEOP) keretében történt 2008- 2012 évek között. III. Beregi árvízvédelmi rendszer kiépítése, árvízi tapasztalatok A 2.01. sz. Beregi ártéri öblözetet délről és nyugatról Vári és Ásvány között a Tisza jobb parti védtöltése (magyar területen Tarpától Lónyáig), északon a Latorca bal parti töltése, keletről a Magasparti csatorna bal parti depóniája, a Munkács-beregszászi műút, a Beregszászi hegy nyugati lába, illetve a Borsa jobb parti töltése határolja. A vízrendszer teljes területe 938 km2, melyből Ukrajna területére (Kárpátalja) 560 km2, Magyarország területére 378 km2 jut. Az árvízvédelmi rendszer kiépítése már a XVIII. században megkezdődött, de egységes, így jól szervezett módon csak 1846-tól indult meg Vásárhelyi Pál tervei alapján. A Bereg Vármegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat 1855-76 között készítette el a Tarpa és Csap közötti töltéseket, amelyek jórészt a régi vármegyei töltés nyomvonalán haladtak. Az időközben levonult nagy árvizek (1855, 1869, 1881, 1888) a töltésméretek újabb és újabb növelését tették szükségessé. Az 1888. évi árvíz után kiépült töltések (koronaszélesség 3,0 m, mentett oldali rézsű 1:2, víz oldali 1:3 hajlású és a mentett oldalon a koronától mérve 2,0 mrel alacsonyabb megtámasztó padka) hosszú ideig kiállták az árvízi próbákat. Az 1947-48 telén bekövetkezett tivadari gátszakadás után, több helyen erősítették meg az árvízvédelmi vonalat, azonban a Vásárosnamény alatti szakaszon csak kisebb erősítésekre és meder közeli szakaszok áthelyezésére került sor. Lónya határában a holt meder keresztezések megerősítésére agyagékelés készült a vízoldali töltéslábnál. A töltést keresztező veszélyes 2
