A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 12. Szlabóczky Pál (nyugdíjas): A Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Munkabizottságának 1980-1985 közötti szakértői tevékenysége a Miskolctól Dél-Keletre elterülő kavicsmezőben létesült, vagy telepíthető nagykapacitású ivóvízbázisok rendszerszemléletű hidraulikai és minőségi vizsgálata céljából

szennyezések időbeli változásával az első munkabizottsági szakvélemények foglalkoztak igen részletesen. Ezt a témát előadtuk 1982-ben az MTA növény és talajvédelmi Osztálya által szervezett ankéton, ahol az előadót már előadás közben egy „minisztériumi elvtársnő” lehurrogta. Az elnöklő Dr Petrasovics Imre kijelentette, hogy a tudományban nincs helye a diktatúrának, de a „védelemhez” hozzászólt Dr Dobos Irma is. Az 1983-ben tartott MHT-s nitrátos ankéton (250 fős hallgatóság!) az illető hölgy az első sorban ült, de már csak gúnyos pillantásokat vetve, ugyanezen előadóra. Az 1990-es évek elején pedig már O szerepelt a hajnali Falu Rádióban, hogy micsoda talajvíz szennyezést okozott a szocialista mezőgazdaság kemizálása! Az ankét kiadványa: A földalatti vizek nitrátos elszennyeződésének megelőzése. A szakvélemény, céljának és a Vízügyi Törvénynek megfelelően, részletes „elvi műszaki megoldási javaslatot” tartalmazott a területen található 3 község és tucatnyi TSZ, ill. ÁG major lakossági és állattartási szennyvíz elhelyezésére és hulladék kezelésére különös tekintettel egy kis térségi regionális szennyvíz elvezetési és kezelési rendszerre, a meglévő, vagy épülő tisztító telepek figyelembe vételével és újabb javaslattal. Erre költségbecslés is készült, ami 1985-ös árakon 200 millió Ft összegűnek adódott. (Mai áron ez 3-4 milliárd Ftra becsülhető)

Döntően a nagyüzemi műtrágyázásból eredő „talajvíz nitrátosodás” visszaszorítására három megoldást javasoltunk:

a) A nagy kapacitású, egyenként 11 ezer m3/d nyersvíz termelésű sajóládi kutak közvetlen vízgyűjtő területén a gabonatermelés helyett, intenzív termesztésű széna termelés telepítése, injektált cseppfolyós ammóniás műtrágyázással. Elvi részleteit Dr Orbán József agrármérnök dolgozta ki, egyeztetve Orbán József vízműves főmérnökkel és Orbán Endre kirendeltség vezetővel.

b) A kút telep együttesen körbe telepítendő belső védőterületén intenzív gyökérzóna vízforgalmú sűrű, bokros puhafa erdő telepítése. Ugyanis az erősen szennyezett Sajó és Sajólád község mellett található 100 ha-os galéria erdő folt jelentős vízminőség javító hatását mutatták ki az ide telepített figyelő kutak, és a szakirodalom is utal az ilyen erdők talajvíz minőség javító hatására. Ezt az erdőt vágták ki a fatolvajok az előző évtizedben, ahogyan arról a hírek is beszámoltak.

c) A különböző vízminőségű rétegeket termeltető kutak vizének keverése, de

ez további kísérletet igényelt volna, mivel a mélyebb „nitrát mentes” sekély rétegvíz magasabb vas-mangán és szabad szénsav tartalmú.

Az akkor még iparilag toxikus fémekkel erősen szennyezett fenékiszapú és vizű folyók felöli átszivárgás szerencsére kis mértékűnek és csökkenő áramlási koncentrációjúnak mutatkozott a part közeli kutak transzmisszivitás adatai és az önszűrődés miatt.

A néhány nagyobb ipari üzem közül a legnagyobb gondot a hadi üzemként is működtethető Ongai Csavargyár mutatkozott, mivel innen nem kaptunk kellő információt és a közelébe telepítendő figyelő kutat ekkor még nem engedélyezték. Aggályaink nem voltak hiába valók: néhány év múlva trihalometán úszott le innen az egyik termelő kúthoz, a kavics összletet

9