A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 2. Barabás Imre - Bunász Nikoletta - Tóth Tamás (KÖTIVIZIG): Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete

eredményeket adó nehézásvány vizsgálatok jelentenek valós megoldást, az őslény és virágpor meghatározás leginkább a kapott kép további pontosítására alkalmas.

Látva a felsorolt nehézségeket, a MAFI Síkvidéki Osztálya Rónai András vezetésével az 1970-es évek második felében paleomágneses méréseket végeztetett a dévaványai és a vésztői kutatófúrások magmintáin, és úgy tűnt, végre megvan a biztos módszer a negyedidőszaki üledékek lehatárolásához, belső felosztásához. A kapott eredmények szembe álltak a másik ismert Alföld kutató, Urbancsek János adataival, melyekhez egyedül a furadékminták és a karotázsszelvények értékelése után jutott hozzá a VIKÖZ főgeológusa.

Az ő pleisztocén fekvői jóval lejjebb lettek meghatározva a MAFI által megadott értékeknél, ezért a KÖTIVZIG Vízföldtani csoportja évtizedek munkájával megpróbálta a „kétféle iskola” nézetrendszerét összhangba hozni, létrehozva egy olyan rendszert, mely költséges kutatófúrások nélkül is képes használható módszert adni a gyakorló vízügyes geológusok kezébe.

Elméletünk rövid magyarázata a következő: a MAFI mérései alapján máig elfogadott, hogy a pleisztocén kezdete a Gauss-Matuyama paleomágneses forduló 2,4 millió évvel ezelőtti bekövetkezte.

Ránézve a dévaványai és a vésztői fúrások szelvényére azt láthatjuk, hogy Urbancsek János kőzettani alapon megadott korhatára ettől lényegesen lejjebb van, tehát a két rendszer közötti ellentmondás látszólag feloldhatatlan. Nézetünk szerint az eltérésre talán van logikus magyarázat, csak emlékezetünkbe kell idézni a forgási testek peremi súlyváltozásainak hatásmechanizmusát a test egyensúlyi helyzetére. A Föld ilyen forgási test, melynek peremén jelentős különbségek vannak: hatalmas hegyláncok álltak ki az egyik oldalon, jelentős mélyedések (pl.: tengeri és óceáni medencék) a másikon. Alapban beáll egy egyensúlyi állapot: a forgási test tengelydőlése felveszi az ennek megfelelő szöget. Aztán az évmilliók alatt a hegylánc lepusztul, a mély medence feltöltődik, majd módosul a peremi állapot, így a tengelydőlés is változik, a Föld mágneses helyzete is módosulhat. A mellékelt 1. sz. ábra jól látható ez a helyzet: megjelennek a nagy homokok, majd változik a mágneseződés iránya is (pl.: normálból fordítottba).

A vésztői és a dévaványai MAFI fúrások szelvényén jól látszik, hogy a 2,4 millió éves pleisztocén határ lényegében csak mágneses, az ezt előidéző földtani folyamat kezdete jóval korábbi, akár 3,2-3,4 millió év vagy több is. A későbbiekben ugyanez játszódhatott le feljebb is: az Olduvai forduló 1,8 millió éve helyett a valós határ 2,4 millió. A Brunhes-Matuyama forduló (felső-pleisztocén) 0,7 millió éve pedig lehet 1,1 millió év is a valós földtani folyamatban.