A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 2. Barabás Imre - Bunász Nikoletta - Tóth Tamás (KÖTIVIZIG): Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete
Szerencsére a MÁFI kutatófúrásainak anyagában szerepel a nehézásvány vizsgálatok alapján összeállított szelvény is, ami tökéletes pontossággal mutatja a pleisztocén eleji folyóvízi behordások kezdetét (lásd: Vésztő, Csongrád, stb.). Tanulmányunk szempontjából azonban lényegtelen a valós kor, fontosak viszont az egykori ősvízrajzi folyamatok és az ősélettér, ezért a következőkben ezek változását tekintjük át süllyedési fázisonként. Ezekből egyébként tíz van, az alsó- és középső-pleisztocénben 3-3 db, a felsőben 4 db. A pleisztocén kezdetén egy átmenetileg nyugalmas időszak után az Alföld területe ismét jelentősen megsüllyedt, a város körzetében már korábban is jelentős területfeltöltő ős-Duna pedig hatalmas kavicsos, durvahomokos hordalékkúp kiépítésbe kezdett a Pilis-Nagykőrös- Tiszakécske-Kerekdomb vonalon. A hatalmas víztömeg egy része már a kezdetektől kitört erről a magasabban maradt területről a gyorsan süllyedő Jászsági-medence felé, és ehhez kiváló lehetőséget biztosított számára a Zagyvarékas-Szolnok közötti vályúszerű mélyedés. (3-4-5. sz. térkép) Az alsó-pleisztocénben bekövetkezett három térszínsüllyedési fázis üledékeinek homokossági arányváltozásain kiválóan nyomon követhető a dunai hordalékanyag egyre erősödő jelenléte, ennek ellenére leginkább csak a harmadik süllyedéskor rakódott le - és akkor is csak néhol - olyan tömegű homokanyag, mely kúttelepítést tesz lehetővé. Az ős-Duna oldalág a középső-pleisztocén kezdetén érte el legnagyobb energiáját, az ekkor kialakult 8-14 méter vastag apró-, közép- és durvaszemcsés, néhol aprókavicsos homokréteg számít az aljzat egyik fő vízbázisának, még akkor is, ha a kitermelt víz nem felel meg mindenben az ivóvizes szabványnak. (A réteget elsősorban az utcai közkutak termeltetik, 6. sz. térkép). Fontos megjegyezni, hogy a tiszaligeti-kertvárosi kiemelkedés az alsó- és középső-pleisztocénben is éreztette hatását, melynek következtében már a Tisza-szállónál sem alakulhatott ki jelentősebb homokréteg. A város nyugatabbra eső területsávjában is csak az iniciális homokréteg bír jelentőséggel, röviddel ezután a folyóág energiája erősen csökkeni kezdett, ezért az első süllyedési fázis fiatalabb üledéksorának homokjai már erősen vékonyodnak, finomodnak. A következő süllyedési szakasz elején további energiacsökkenés következett be, de a feltöltési folyamat még dunai homokokkal indul. Nemsokára a folyó végleg eltávozott a térségből, attól kezdve a rétegsorok jórészt elagyagosodtak, a lerakódásuk után sokáig a felszínen maradt agyagok, homokok pedig kivétel nélkül sárga, barna színűvé oxidálódtak. (2. sz. ábra)
