A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 19. Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre (EJF): Az 1838. évi pest-budai árvíz esemény-története és utóélete

A lassan, de folyamatosan emelkedő víz március 13-án déltájban még mindig fél méterrel az 1775-ös árvízszint alatt volt. A látvány nem volt ugyan megnyugtató, de azt senki sem sejtette, hogy a tragédiát hozó hatalmas jég- és víztömeg még ezután következik. Az árvízkatasztrófa szempontjából meghatározó volt, hogy a Szentendrei-sziget csúcsánál még januárban kialakult és azóta megerősödött jégtorlasz a felső szakaszról érkező hatalmas mennyiségű úszó jég és olvadékvíz nyomása következtében március 13-án kimozdult helyéből. A víz elöntötte a Szentendrei-sziget falvait és az óriási jégtömeg megindult Pest-Buda felé. Ettől kezdve rohamosan emelkedett a vízállás Pesten, de a város lakói még mindig nyugodtak voltak, sőt még a színielőadásokat is elkezdték a magyar és a német színházban! Este 6 órakor a Vigadónál átszakadt a pesti gát, de azt gyorsan betömték. Este 9 órakor az áradó víz átlépte a Belvárost védő gátakat. Az áradás olyan hirtelen növekedett, hogy a Német Színház karzatairól a nézők közül sokan már el sem tudtak menekülni, az éjszakát is a teátrum épületében kellett tölteniük.

3. kép A Széna-piac (mai Kálvin tér) látképe a mai Múzeum krt. felől (F. Colar színezett fametszete)

Március 13-ról 14-re virradó éjjel azután elszabadult a pokol: előbb éjfél körül a külvárosokat északról védő Váci gát, majd hajnali 5 óra tájban a déli védvonalat jelentő Soroksári gát szakadt át, és most már három oldalról ömlött a víz feltartózhatatlanul a városra. A külvárosok lakói az igazak álmát aludták, és a vészharangok zúgására felébredve már csak az életük mentésére gondolhattak. A nap folyamán a Belváros, Lipótváros és Terézváros nagy része, a Ferencváros és a Józsefváros pedig szinte teljesen víz alá került (3, 4. és 5. kép).

Március 14-én még mindig állt a jég a Pest-Buda alatti zátonyoknál. A jégdugó változatlanul nem engedte tovább a lefolyó vizet, ezért a pesti oldalon a városon keresztül vette útját. A vízállás ugyan nem nőtt, de egyre nagyobb területek kerültek víz alá. A tartós áztatás miatt a külvárosok főleg vályogból épült házai kezdtek összedőlni. A padlásra és a háztetőkre menekültek segélykiáltása hallatszott mindenünnen.

A bekövetkezett tragédia megmutatta, hogy Pest város vezetői nem mérték fel jól a helyzetet és nem tettek meg minden szükséges intézkedést a vész kezdetének óráiban sem. A tanács nem készült fel és utólag sem szervezte meg a külvárosi mentést. Az egyre inkább eluralkodó kapkodás és fejetlenség láttán József nádor március 14-én gr. Lónyay Jánost árvízi királyi biztossá nevezte ki, feladatául tűzve ki a szerencsétlenül jártak kimentésének meg3