A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 19. Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre (EJF): Az 1838. évi pest-budai árvíz esemény-története és utóélete

1. kép. A Csepel-szigeti jégtorlaszról 1838. február 29-én Vásárhelyi Pál által készített felvétel

A riasztó vízszintemelkedés láttán megelőző intézkedéseket hoztak: Budán, ahol nem voltak védőgátak, elrendelték az alacsonyabban fekvő házak földszintjének kiürítését és a szobák aládúcolását; Pesten megerősítették az 1775. évi árvíz után emelt védtöltést.

Március 5-én Budán ismét kilépett medréből a Duna, és elöntötte a Rácvárost, Vízivárost, Országutat, Újlakot és Óbudát. A víz március 11-12-én olyan magasra emelkedett, hogy Buda elöntött részein már a házak emeleti ablakaiig ért, és elkezdődött az épületek összeomlása. Pest lakói eközben - bár sokan kijártak a Duna-partra megcsodálni a hatalmas jégtáblákat és szörnyűködni az egyre emelkedő vízen - élték megszokott életüket (2. kép). A tehetősebbek színházba jártak, az újságok Pest tavaszköszöntő ünnepéről, a közelgő József-napi vásárról írtak.

2. kép. Hátborzongató rajz az 1838. évi dunai áradásról: összetorlódott jégtáblák a Gellérthegy lábánál

2