A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 18. Somodiné Kaliczka Csilla (KÖDU Vízügyi Igazgatóság Veszprémi Szakaszmérnöksége): Egy élet a vízgazdálkodásért 80 éves lenne dr. Kaliczka László
Többek között ezeket a problémákat is felismerve írta meg 1984-ben a „Kisvízfolyások rendezésének időszerű kérdései” című cikkét, amely a Hidrológiai Közlöny 1984. évi 6. számában jelent meg. Ebben a cikkében már szorgalmazta a ma is rendkívül korszerűnek számító egységes vízgazdálkodási szemlélet érvényre juttatását a kisvízfolyások rendezésének tervezési és kivitelezési munkáiban, valamint a vizek tározással való visszatartását a kisvízfolyások vízgyűjtőjén. Érdemes ennek a cikknek az újraolvasása, értelmezése, mivel olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek közül néhánynak a megoldása napjainkban is aktuális lenne. így többek között szorgalmazta a vízfolyásrendezéshez elengedhetetlen alapadatokat szolgáltató észlelőhálózat bővítését, a tervezéshez szükséges ún. mederalakító vízhozamok meghatározását, számszerűsítését, a mederérdességi tényező helyes alkalmazását és az érdesség változásának figyelembe vételét a tervezési feladatok során, a középvízi mederszelvény természet által megkívánt csészeszelvényű kiépítését, a tervezés során a talajmechanikai alapadatok, illetve a hordalék viszonyok figyelembe vételét.[2.] A környezet-és természetvédelemi szempontok nagyjából a ’70-es évek végétől-’80-as évek elejétől kezdtek erőteljesebben tért hódítani a közgondolkodásban. Egyre konkrétabb formát öltöttek az ilyen jellegű igények az élet minden területén, és ezen elvek Édesapámra is ösztönzőleg hatottak. 1989.-ben megszületett egy könyv a VITETKI gondozásában „Vízfolyások környezetbe illő szabályozása” címmel, amelyben több kiváló kolléga mellette (Dr. Gulyás Pál, Dr. Hajós Béla, Harkay Máté, Lotz Gyula és Major József) ő is társzerzőként szerepelt. Azt hiszem, nem túlzók, ha megállapítom, hogy ez a mű ma is a természet közeli vízrendezés egyik meghatározó műveként használható minden vízrendezéssel foglalkozó szakember számára. Ezek a gondolatok olyannyira korszerűek voltak, hogy a könyvben leírt elvek és a 2000-ben életbe lépett ELI Víz Keretirányelvében megfogalmazott célok között tökéletes összhang található. Az ELI VKI alapgondolata az, hogy vizeinkkel örökséghez méltóan kell bánnunk, azaz el kell érnünk, és meg kell őriznünk azok jó állapotát mind mennyiségi, mind minőségi, mind pedig ökológiai szempontok szerint. A természet közeli vízrendezés éppen ennek a törekvésnek lehet megfelelő eszköze, mivel biztosítja a part menti élőhelyek védelmét, a vízfolyásoknak megfelelő életteret biztosítva csökkenti az árvizek és aszályok károkozásának mértékét. 3. kép Jól beállt, csekély fenntartási igényű mederszakasz (a szerző felvétele)
