A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Osvai Katalin (Nemzeti Környezetügyi Intézet): "...jövőmet a vízmesteri pályán óhajtom megállapítani." A vízmesterképzés története a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár forrásainak tükrében - 17. Simonkay Márton (ELTE): Vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen - a Rábaszabályozó Társulat első évtizede (1873-1883.)

csakhamar megindultak, Nentdvich Sándor és Hölzl Mór főmérnökök 18 szakmérnököt alkalmazó vállalkozásában.50

1876-ban a Duna jegesárja visszaduzzasztotta a Rábát, így az alsó szakaszon több helyütt árvizet idézett elő, Győrött a huszárok segítettek a kármentésben.51 Talán ez is szerepet játszott abban, hogy néhányan sürgetni kezdték a szabályozást: a júliusi, majd a decemberi társulati közgyűlések arról döntöttek, hogy további 60 krajcárral emelik a holdankénti kivetéseket, hogy a törvényes alakiságok mellőzésével, a hosszadalmas tárgyalásokat és pereskedéseket kikerülve, vásárlás útján megszerezhetők legyenek a Rába-parti malmok.52 A kivetésekkel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy ezek nem a valódi ártér alapján történtek, hanem mivel a társulati igazgatás kezében kényszerítő eszköz nem volt, csak az önként bevallott árterületek alapján zajlottak.53 340 ezer forintot különítettek el a malmok adásvételi szerződés útján való megszerzésére 1876 decemberében - a kormányhatósági utasítás ellenében, amely a malmok fokozatos eltávolítását és a társulat kisebb megterhelését tette volna lehetővé.54 Cziráky Béla gróf már ekkor indítványozta, hogy állítsák meg a szabályozást, ezt azonban elvetették.55

1877 elején megtörtént az első malom kisajátítása,56 az év során pedig a Rábán lévő tizennyolc malomgátból tizenhatot leromboltak, a tizenhetedik, kecskédi malom későbbre maradt, a tizennyolcadikat, a nickit pedig meghagyták a Kis-Rába táplálására.57 Rövid idő alatt történt ez a nagy beavatkozás, amit bizonyít a rábapatonai malom kapcsán kialakult nézeteltérés, amelynek során 1877 nyarán Krisztinkovich igazgató Meisznerrel együtt szóvá tette a győri káptalan képviselőjénél, hogy ne késlekedjen a bontás. Ennek előzménye, hogy a káptalan még februárban a vízállástól függően megígérte, mindent elkövet a munkálatok gyors véghezvitelére, valamint szakmai segítséget kért a társulati főmérnöktől.58 A kisajátítások, az azt követő néhány per költsége, az ártérfejlesztés, és nem utolsó sorban a

511 Zsebkönyv 1888, 20.

51 Áradás Győrött. GyK 20 (1873: 16.) 3. (febr. 24.); Bedy Vince: Gvirmót története. Sajtó alá rendezte: Nemes Gábor. Győr 2013.; Sárközi 1968, 26.

52 Pájer Imre: Fejezetek a rábaközi óra'zvádelem múltjából, http://www.hontar.hu/liely/pajer05.htm (hozzáférés ideje: 2012. okt. 23.) (a továbbiakban: Pájer 05)

53 Zssebkönyv 1888, 24-25.

54 Fekete 1947, 148.; Károlyi Z. 1973, 188.; Zsebkönyv 1888, 22.

55 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.)

56 Dóka 1980, 19.

57 K[risztinkovich Ede ifj.]: A győri védművek. Győri Hírlap 1 (1886: 23.) 1. (dec. 16.); Dóka 1976, 57.; Dóka 1980, 19.; Károlyi Z. 1973, 188.; Károlyi Zsigmond: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására. In: A magvar vízszabálvozás története. Szerk. Ilirig Dénes. Bp. 1973. 23-147. 130.; Pájer 1990, 37.

58 GyEL II. 1/1877/122. (febr. 10.); 1/1877/sz. n. (aug. 1.)

8/14