A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Osvai Katalin (Nemzeti Környezetügyi Intézet): "...jövőmet a vízmesteri pályán óhajtom megállapítani." A vízmesterképzés története a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár forrásainak tükrében - 17. Simonkay Márton (ELTE): Vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen - a Rábaszabályozó Társulat első évtizede (1873-1883.)

társulati tisztviselők fizetése egészen kimerítette a társulat pénztárát.59 Ráadásul a decemberi közgyűlésre már a birtokosság egésze számára kiderült, hogy a részletes tervek alapján nem szűk hárommillióba, hanem 8-9 millió forintba fog kerülni az egész szabályozás.60

A decemberben esedékes társulati közgyűlésre a szabályozás ilyen megvalósításának ellenzői segítséget kaptak a tekintélyes Tóth Bálint németi birtokos röplapjával, aki helyesen látta előre a malomgátak eltávolítását követő fizikai problémákat: „...a malmok eltávolítása partszaggatásokat és víztorlásokat fog előidézni, első sorban is a Rába alsó részén fogják azt a napot megemlegetni, melyen az eltávolítást kifnndálták épen azok, kik bűnösségük érzetében, és hogy a szemrehányásokat magoktól elháríthassák, az áradások által leginkább fenyegetettek iránt oly tüntetőleg nagy részvétet mutatnak. ”61 A Sopron vármegyei birtokos véleménye szerint „a győri junctimista konyhában” főzték ki az egészet, a soproniak közül „még kuktaképen sem szerepelt senki egyéb, mint ellenzéki szellemben ”, most pedig a vezetők is „az eshetőleges következésektől magok is megdöbbenve” állnak. Némelyek azt is megpendítették: a malmokat direkt drága áron sajátították ki.62 A decemberi közgyűlés szabályozásellenes hangulatát még megmentette Radó Kálmán kompromisszumos javaslata, miszerint a tartozások kiegyenlítésével (a társulat olyannyira tőkehiányos lett, hogy még 1879-ben is súlyos késedelmi kamatok alatt nyögött!)63 rendezzék a pénztár helyzetét, az ártérfejlesztést pedig bizonytalan ideig függesszék fel.64

A javaslatot nagy arányban elfogadó birtokosok 1878 elején, a következő közgyűlésen értesülhettek az újabb teherről, amely az ártéri kivetéseket I. osztályon holdanként 1 forint 75 krajcárra emelte, de még a VI. osztályon is 17,5 krajcárt jelentett, ami már megközelítette az I. osztály 1874-es, 25 krajcáros kivetését.65 A társulat elleni izgatások miatt a járulékok beszedése még nehezebbé vált, néhány malommal a nem fizetés miatt perek indultak, 1878. júniusra pedig több mint 100 ezer forint lejárt tartozást halmoztak fel: így a választmány megszüntette működését.66

A malomgátak eltávolítása miatt - Tóth Bálint szavai szerint - az árvizek a Szanytól a torkolat felé eső szakaszon súlyosbodtak, Győr vármegye hiába kötelezte a kimerült társulatot

59 Pogonyi 1931, 23.; Zsebkönyv 1888, 24.

60 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov.’2.)

61 GyEL II. 1/1877/sz. n. (nov. 2.) (A továbbiak szintén innen vannak.) Paleográfiai megjegyzés: a forrásidézeteknél a hosszú és rövid magánhangzókat a mai helyesírás követelményei szerint alakítottam. S. M.

62 Képviselőházi 1882, 236-237.

63 GyEL II. 1/1879/sz. n. (ápr. 16.)

64 Zsebkönyv 1888, 22.

65 Zsebkönyv 1888, 22.

66 Károlyi Z. 1973, 188.

9/14