A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Kiss József Mihály (Nemzeti Környezetügyi Intézet): Lampl Hugó vízügyi munkássága a levéltárban őrzött hagyatéka tükrében - 13. Kissné Bognár Krisztina (SZIE): Bemutatkozik a SZIE KDKL Levéltára - 14. Körösmezei András (Nemzeti Környezetügyi Intézet): A Szamos szabályozása a XVIII. században, a XIX. század végén és a XX. században, különös tekintettel a Szatmárnémeti alatti szakaszra
A Szamos szabályozása a XVIII. században, a XIX. század végén és a XX. században, különös tekintettel a Szatmárnémeti alatti szakaszra Mielőtt a Szamos szabályozásának történetére rátérnék, érdemes egy rövid földtörténeti kitekintéssel kezdeni. Az egyes földtörténeti időszakokban sem a Szamos, sem a Tisza medrének nyomvonala nem volt azonos a mai folyóéval. Az Alföld északkeleti része 10-12 millió évvel ezelőtt1 tengeri elöntés alá került s hosszú ideig víz alatt volt, ami a terület folyamatos süllyedésének volt köszönhető. A tenger - később tó - kiszáradását követően alakult ki az Észak- Alföld vízrendszere, ami gyökeresen különbözött a maitól. A legutolsó jégkorszak (würm-glaciális) időszakában (70-80 ezer éve) ezen a területen a folyók még észak-déli és északkelet-délnyugati irányban folytak és a mélyebben fekvő Körös-vidék felé tartottak.2 45-50 ezer éve a Tisza és a Szamos elhagyták a Nyírséget és a mai Ér-völgy környékére tolódtak. A felső-pleniglaciális korban (52 ezer évnél nem régebben és minimum 31 ezer évvel ezelőtt) a Bereg-Szatmári síkság süllyedése következtében a Tisza folyásiránya megváltozott, de a Szamos még egy ideig az Ér-völgyében folyt le, s csak mintegy 16-14 ezer évvel ezelőtt3 hagyta el azt a területet, folyásirányát ekkoriban sűrűn változtatva. A későglaciális korban (több mint 10000 éve) a Szamos hatalmas, a Tiszáénál is nagyobb kanyarulatokat vájt ki az egyre inkább északi folyásirányává váló medrében. A folyó csak a szubboreális4 (i. e. 3710-450) fázisban került a mai helyére, ami földtörténeti szempontból igen rövid időnek számít. A Szamos a XVIII. század utolsó harmadáig ősállapotban volt. Gróf Károlyi Ferencnek a folyó szabályozása érdekében tett erőfeszítései sajnos nem vezettek sikerre, pedig mint a Tisza és mellékfolyóinak jó ismerője feltérképezte a Szamos és a Bodrog elmocsarasodott vidékét. 1751-ben úgy tűnt, hogy az országgyűlés az országban a közönségre nézve káros malmok megszüntetéséről szóló XIV. törvénycikk meghozatalával a folyószabályozás támogatását határozta el. Károlyi Ferencet végül mégsem nevezték ki a lápok lecsapolását irányító királyi biztosnak5, s 1758-ban bekövetkezett halálával a Szamos szabályozásának ügye másfél évtizedre lekerült a napirendről. Legközelebb csak 1770-ben került napirendre az ügy. Ekkor Károlyi Ferenc fia, gróf Károlyi Antal kapta meg a királyi biztosi címet, melyet eleinte vonakodott elfogadni, le is mondott róla, de végül a királynő és a Helytartótanács rábeszélésére mégis megtartotta tisztségét6, hiszen birtokai, helyismerete és ismeretségei révén ő volt az egyedüli, aki a folyószabályozás nagy munkáját a siker reményében koordinálhatta. A folyó és környékének elingoványosodása a török időkben indult meg, mert sem elég ember, sem mód nem volt a folyó medrének karbantartására. A helyzet a XVIII. század közepére már odáig fajult, hogy korábban virágzó falvak néptelenedtek el, körbevette őket a nádas, s az egyébként jól termő vidék, vízfolyásoktól szabdalt, terméketlen rekettyéssé változott. A magasabban fekvő helyeket, - amelyeket a víz csak a magas vízállás esetén öntött el vagy akkor sem -, hatalmas erdőségek borították be, és a parton nőtt fák - sokszor 50 láb hosszú és 10-12 láb vastagságú tölgyfatörzsek - gyakran a Szamosba dőltek, melynek medre mind kevésbé vált képessé az érkező vizet átereszteni, s így a víz új lefolyási irányt keresett. A folyó szabályozása elodázhatatlanná vált, ezért 1770-ben egy Euzenberg és Magdeburg ezredesek által vezetett bizottság mérte fel a folyó állapotát. A folyó alsó szakaszáról szóló 1 Félegyházi Enikő-Lóki József-Szabó József: A folyó őstörténete, a mai Tisza kialakulása az Alföldön, In: A Tisza vízrendszere I. kötet, szerkesztette: Teplán István [Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémián IV. program: A területfejlesztési program tudományos alapozása, 4. alprogram: A Tisza] 29. p. 2 Uo. 3 Ua. 32. p. 4 Ua. 33. p. 5 Takáts Sándor: A Szamos szabályozása a múlt században In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898 5. évf. 10. szám, 549. p. (http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi7konyvtar/kt03093004/5_0_2_pg_545.html) 6 Ua., 560. p.
