A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Kiss József Mihály (Nemzeti Környezetügyi Intézet): Lampl Hugó vízügyi munkássága a levéltárban őrzött hagyatéka tükrében - 13. Kissné Bognár Krisztina (SZIE): Bemutatkozik a SZIE KDKL Levéltára - 14. Körösmezei András (Nemzeti Környezetügyi Intézet): A Szamos szabályozása a XVIII. században, a XIX. század végén és a XX. században, különös tekintettel a Szatmárnémeti alatti szakaszra
2 beszámolójuk így hangzik: „Vetés, Óvári, Csenger, Angyalos, Csány és Szamosújlak táján malomgátak tartják vissza a vizet, Rápolt és Ököritó között tehát ismét kénytelen kitérni rendes irányából. Félórányira Olcsva-Apáthi alatt végre egyesül a Tiszával. A Szamos mélysége középvízállás mellett 4 láb. Partjai többnyire védtelenek; a gyengébb töltéseket ugyanis áradáskor a mederbe dönti s a partból rendesen néhány ölnyit elszakít. Ily módon kerülnek az óriási fák a mederbe. Ott, hol újonnan vájt mederben halad a folyó, még élő fák is állnak a víz közepében. A lassú folyás miatt ugyanis nem volt elég ereje a víznek gyökerüket kimosni s a fákat ledönteni. Néhol, főleg a hidaknál és malomgátaknál egész tömegek gyűltek össze kimosott fákból és cseij ékből. S voltak köztük olyanok is, hogy 24 ökörrel sem bírták helyéről kimozdítani. Csupán Szatmár városa előtt 600 fát számláltak meg a vízben.”7 A víz lefolyását a vízbe dőlt fákon kívül a malomgátak is nagy mértékben akadályozták, amelyek a meder fenekére cövekekkel voltak rögzítve, rőzsékkel, ágakkal megerősítve és végül földdel behányva. Olykor a malmok nem is a vízben voltak, hanem a folyó mellett és külön csatorna vezette a vizet lapátkerekeikhez. Az elvezetett vizet nem kanalizálták vissza a folyóba, hanem kieresztették a síkságra, nem törődve azzal, hogy ott mennyi kárt okozott. (Ilyen volt például a panyolai „Ördög malma” is.) A Szamos szabályozatlansága, a felesleges kanyarulatok és a mederben található uszadékok és malomgátak a sószálak szállítását is akadályozták, hiszen, mint Takáts Sándor a cikkében a korabeli állapotokról írj a: „Köztudomású dolog, hogy a sószálaknak most 1-2 hónapig kell küzdeniök, míg Szolnokra érhetnek s mire odaérnek, a sónak felét már elnyelte a Szamos.”8 Miután a Helytartótanács, sőt maga Mária Terézia is megparancsolta, hogy a megyék a saját költségükön kötelesek a Szamos medrét megtisztítani, kirendelték munkára a jobbágyokat. Jobbára azonban csak a paraszti tulajdonban lévő malmokat és azok gátjait rombolták le, a földesurakéhoz nem mertek hozzányúlni. Ugyancsak többnyire jobbágyok tulajdonában voltak az ún. „zsallók”9 10, azaz halfogó építmények, melyek szintén a víz útjában voltak, így ezeket is le kellett bontani. Gróf Károlyi Antal, királyi biztos felismerte, hogy a Szamos megtisztítása és szabályozása jobb, ha tervszerűen történik, így a katonai építési felügyelőtől, gróf Pellegrinitől azt kérte, hogy küldjön ki a helyszínre egy mérnököt, aki a munkálatok első lépéseként elkészíti a szükséges terveket. Pellegrini végül Suchodolszky Antal111 mérnökkari kapitányt küldte ki, akinek segítői a Szabolcs megyei földmérő és Bihar megye mérnöke voltak. 1775 nyarán Suchodolszky készen lett az „Ideale Planum” című művével, ami a Szamos két mérföldnyi szakaszának szabályozási tervét tartalmazta. Az első teendő Suchodolszky szerint is a meder megtisztítása volt. Mária Terézia már egy 1774. június 8-i rendeletében11 az összes malomgát és a folyó szabad lefolyását akadályozó malomépítmény lerombolását elrendelte függetlenül attól, hogy ki a malom tulajdonosa. Különösen két malom bizonyult károsnak a folyószabályozás szempontjából: a már említett panyolai „Ördög malma” és a Horváth báróné tulajdonát képező malom, ami Lónyay László ajánlatára építtetett. Ez utóbbi azért volt különösen veszélyes, mert malomcsatomáján keresztül közvetlen összeköttetés jött létre a Szamos és a Kraszna között, ami a folyók vízszintjének különbözősége esetén elöntéssel fenyegetett. Gróf Károlyi Antal a panyolai malmot leromboltatta és a szamosszegi folyóágat is betömette, mert az fölösleges és veszélyes volt.12 Mind a megyék, mind a Helytartótanács, sőt az uralkodó is szorgalmazta a Szamos szabályozásának hatékonyabb véghezvitelét. Suchodolszky elrendelte, hogy a folyó megtisztítása gépekkel történjen. A gépek 1776 nyarára készen lettek, s az időjárási és vízállási feltételek is kedveztek a gépek kipróbálására. Ez évben is és a következő években is nagyban megkönnyítették a munkát a medertisztításhoz használt gépek. „A Morotvaporond' és a 'Kongóporond' nevű helyeknél hihetetlen nagyságú fák feküdtek a Szamosban. A gép segítségével kivontattak egy 54 láb hosszú és 7 Ua. 552. p. 8 Ua. 556. p. 9 Ua. 557. p. 10 Ua. 563. p. 11 Ua. 559. p. 12 Ua. 566. p.
