A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 9. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Az esőzető öntöző berendezések technikai fejlődése hazánkban
d. az esőztetés minősége. e. létesítés megvalósításának időszükséglete. A fenti szempontok egyértelműek, de ki kell hangsúlyoznom, hogy az egyes kritériumok szorosan összefüggnek egymással. Nem térek ki ezen összefüggések ismertetésére, csupán az időszükséglettel kapcsolatban tartozom magyarázattal. Hazánk ( eddig I) a nem feltétlen öntözési zónában van. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a gazdaságok, különösen az ötvenes években előre nem gyakran tervezték az öntözéses növénytermesztés megvalósítását, hanem sok esetben a „szárazság" beköszöntésével szinte azonnali segítséget vártak a berendezések megvételével, üzembeállításával. Ezért volt nagy jelentőségű és természetes, hogy a gyorsan üzembe állítható mozgatható esőztető berendezések fejlesztése, gyártása és készletezése megoldódott a MEZŐSZÖV Központ szervezésével. A szivattyús gépcsoportok gyártása a már meglévő hazai motor és szivattyúgyártás alapján indult el ( motorgyártás a Kismotor és Gépgyárban és a Csepel Autógyárban, a szivattyúk gyártása a Kisszivattyú Gyárban ) A nagyteljesítményű szivattyúk és motorok gépcsoporttá építése a Talajjavító Vállalat Bp. Ballagj Mór utcai egységében történt.( Később ez utóbbit a Diósgyőri Gépgyár vette át.) A hordozható csővezetékek, idomok és szerelvények gyártását a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat bajai üzeme kezdte el meglehetősen primitív körülmények közt és joggal kifogásolható minőséggel. A gyártás acéllemez táblákból készült hosszanti és kereszt kézi hegesztéssel. A gyorskapcsoló a mechanikus szorításé, Perrot rendszerű volt. A korrózióelleni védelmet az egyszerű bitumenes merítés jelentette. A kézi hegesztés miatt sok volt a hiba s az „örökké" ragadós bitumenes máz nem keltett nagy bizalmat. E mellett a 85, 100 és 130 mm átmérőkben gyártott csövek viszonylag nehezek voltak és a rendszeres mozgatásuk, telepítésük nehéz fizikai munkát jelentett. A csőgyártást később a Szekszárdi Mezőgépjavító Vállalat vette át, amely fokozatosan megteremtette a korszerű konstrukció és gyártás feltételeit. A különböző nagyságú SZ típusú szórófejek gyártását a Műszaki Tömítés és Armatúra Készítő Ktsz vállalta. A propeller-hajtású szórófejek mozgató mechanizmusa viszonylag komplikált és igényes megoldás volt, de gondos kezelés mellett megbízhatóan működtek. Az esőztető öntözés ilyen mértékű elterjedésében nagy jelentőségű volt a MEZŐSZÖV Központ és az országos kereskedelmi hálózatának tevékenysége, amely szorgalmazta a fejlesztéseket, országos igényekre gyártatott és készletezett, valamint részvett az öntözőtelepek kialakításában. Az 1958-59 tavaszi és nyári szárazsága sok gondot okozott a berendezések üzembeállításánál mivel az egyedi tervek szerint szükséges idomok és szerelvények csak később kerültek leszállításra s így sok-sok 80-90 %-ban a helyszínen lévő berendezéseket nem lehetett üzembe állítani. Világossá vált, hogy a szivattyús gépcsoportok vízszállítása és szállítómagassága figyelembevételével komplett esőztető típus berendezéseket kell 2
