A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 5. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A múlt és a jelen kapcsolata a Közép-Tisza vidékén - Új ltesítmények a Közép-Tiszán, nagy elődeinkről elnevezve - 6. Felkai Beáta Olga (Agrárgazdasági Kutatóintézet) - Felkai István (KÖTIVIZIG): A vizitársulatok az idő sodrában

II. A szükség, ami törvényt alkotott (árvizek, belvizek, aszályok)

A vizitársulatok működésének jogi alapjait az 1807. évi XVII. törvénycikk teremtette meg, de ennek létrejöttéhez sok tragédiának kellett megtörténnie.

A vízszabályozás előtti mocsaras, vizes területeken hemzsegtek a maláriát terjesztő szúnyogok, alacsonyak voltak a termésátlagok és a mezőgazdasági művelés is sok akadályba ütközött. A „viszonylag békés 18. században a lakosság létszáma nagymértékben megnövekedett, az ártéren való gazdálkodás már nem biztosított elegendő élelmiszert. A termőterületek bővítését a földbirtokosok is szorgalmazták, amikor a napóleoni háborúk idején a gabonakonjuktúra növelte a keresletet és egyben a vízi utak fejlesztését is megkövetelte” (Rozgonyi et al., 1998)

Érintőlegesen végigfutunk néhány híressé vált árvízi eseményen:

• 1264-ben a zajló Duna jeges árja elöntötte a Buda és Pest közötti Nyulak-szigetét és az ott lévő apácakolostort;

• 1533-ban az Olt-völgyi nagy árvíz következtében Vöröstorony várának egy részét elsodorta a víz;

• 1670. év elején a Duna, Vág, Poprád és Rába jeges árvizei döntötték a Csallóközt és a Rába völgyét sok ember és jószág pusztulását okozva;

• 1689-ből maradt fent a Tisza szegedi árvizéről az első írásos emlék;

• 1712. évben Szegeden és Pesten is nagy pusztítással járó árvizek vonultak le sok helyreállítani valót hagyva maguk után;

• 1744-ben Óbudán-Budán és Pesten közel 100 ház dőlt össze a kisvízszintet több, mint 7 méterrel meghaladó jeges árvíz miatt, amely Pest-Buda alatt is nagy károkat okozott, például Kiskunlacháza lakói a Dunától távolabb eső magaslatra költöztették fel falujukat;

• 1768-ban a jeges ár újra a Pest-Buda alatti szakaszon Dunaföldvár után okozott hatalmas károkat. 557 ház összedőlt, 5 ember meghalt és rengeteg termény és háziállat lett a víz martaléka;

• 1775-ben az addig mért legmagasabb - 764 cm-es - vízállással tetőzött a Duna Pest- Budán 611 lakóház pusztulását okozva, amivel megadta a végső lökést a már rég tervezett árvízvédelmi töltés építésének kezdetéhez. A védtöltés a Lehel tértől a Soroksári útig húzódott;

• 1799. évben az árvíz átszakította a Soroksári gátat és ezáltal elpusztította a frissen betelepített Ferencvárost;

• 1895-ben Cibakházán következett be nem várt gátszakadás (Felkai-Nagy, 2012), mely Martfűtől Nagyrévig elborította a vidéket.

A néhány árvízi szemelvény után a vízhiány kirívó emlékeit is szeretnénk felidézni az alábbiakban.

• Az 1300 körül keletkezett Fertő-tó igen gyakran szerepel a krónikákban. A XVIII. Század végéig hat alkalommal száradt ki hosszabb rövidebb időre, például 1740-ben a parasztok a meder egyes részeit felszántották.

• Országos aszály pusztított 1683 év folyamán, minek eredményeképpen rendkívül rossz termés volt.

• 1718-ban helyenként kilenc hónapig nem volt csapadék. Az aszállyal sújtott helyekről tömegesen menekültek az emberek, a nagy folyók vizei leapadtak. Erdélyben több, mint százezer ember pusztult el a fellépő éhínség következtében.

• 1779. májusában Selmecbányán és környékén a hosszantartó szárazság miatt a kutak annyira kiapadtak, hogy a lakosság kénytelen volt a Vágból fuvarozott vizet pénzért