A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 5. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A múlt és a jelen kapcsolata a Közép-Tisza vidékén - Új ltesítmények a Közép-Tiszán, nagy elődeinkről elnevezve - 6. Felkai Beáta Olga (Agrárgazdasági Kutatóintézet) - Felkai István (KÖTIVIZIG): A vizitársulatok az idő sodrában

megvásárolni. A szárazság országos elterjedésére jellemző, hogy az Alföldön a folyóvizek oly mértékben elapadtak, hogy a Körös, a Maros, sőt még a Tisza is több helyütt átgázolható volt. A feljegyzések szerint augusztusra gyökeresen megváltozott a helyzet, s a Felvidéken, Erdélyben, valamint a Nyugat-Dunántúlon heves árvizek pusztítottak. (Fejér [szerk.], 2001)

• 1793 szokatlanul száraz időjárása miatt a Maros és a Tisza vize rendkívüli módon leapadt, helyenként a halállomány is kipusztult.

• 1794. nyarán a nagyon száraz időjárás miatt az ország keleti felében vízhiány mutatkozott mind a felszíni, mind a felszín alatti vizekben. Miskolcon a kutak kiszáradtak. Az Alföld jelentős területein élelem- és szénahiány keserítette az emberek és jószágaik életét. Volt, hogy a Berettyó árkában ástak kutat. A tiszai gázlókon térdig is alig ért a víz. (Fejér [szerk.], 2001)

Egy érdekesség két legnagyobb tavunkról így a szárazság kapcsán:

o 1865. augusztusára a Fertő-tó vízutánpótlás híján teljesen kiszáradt és egészen 1870. végéig száraz is maradt a meder.

o A Velencei-tó több évi apadás után 1866-ban többé-kevésbé szintén kiszáradt, de 1870-re újra megtelt a meder.

A törvény megalkotásának időpontjáig kevéssé volt gyakori és egyáltalán ismert a belvíz. A belvízi problémák jellemzően az árvédelmi gátak megépítésével jelentkeztek. A töltésrendszerek fejlődésével együtt járt az árvízszintek emelkedése, így aztán egyre nehezebben tudtak az összegyülekezett vizek a befogadóba jutni. A kialakult belvizek akár jelentősebb károkat is okozhattak, mint a korábbi árvizek.

Az árvízvédelmi rendszerek fejlődésével egyre fontosabbá vált a belvízvédelem és az idő múlásával a társulati tevékenységben is egyre inkább dominánssá vált. Az előbbieket bizonyítandó - az első adat az ármentesített szegedi területeken jelentkező belvízről 1801-ből származik, miszerint a belvíz hatására 400 épület ment tönkre. A belvizek levezetésével kapcsolatos problémákat 1871-ben, majd 1874-ben törvényekkel kezdték rendezni.

III. Jogszabályi csemegézés, vagyis néhány kiragadva a sokból

A hazai vízjog létrejöttének és fejlődésének, valamint a vízügyek közgazdasági jelentőségének mutató, hogy a kezdetektől a reformkorig száznál több vízjogi vonatkozású cikkely került a Magyar Törvénytárba. Az alábbiakban időrendi sorrendbe szedve betekintést nyújtunk a folyamatba:

o XIII. század: írásos emlékek utalnak ármentesítési munkákra a Csallóközben o 1426: árvédelmi gátak építéséről tanúskodik egy az 1426. évben kiadott királyi rendelet, amely kötelezően előírja a Somorja község védelmére létesítendő töltések munkálataiban való részvételt.

o 1514: Werbőczy Hármaskönyve: számos vízzel kapcsolatos jogszabályt is rögzített, egyebek között foglalkozott a vízhasználatokkal, a vizek által időlegesen szabdalt birtokok hovatartozásával, és a malmok különböző típusainak értékelésével is. o 1569: Miksa király III. dekrétumának 21. cikkelye rendelkezik a Csallóköz már meglévő régi gátjainak helyreállításáról és karbantartásáról, o 1613: A II. Mátyás által kiadott 3. rendelet 27. cikkely a vizek szabályozása tárgyában az addig kiadott törvények közül az elsők között a vármegyék kötelességévé tette az átmentesítő töltések megépítését.

o 1807: „A magánosok költségén létesítendő vízművekről” szóló 1807. évi XVII. törvénycikk, amely kimondja:”...ha az együttesen érdekeltek többsége a folyók