A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 5. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A múlt és a jelen kapcsolata a Közép-Tisza vidékén - Új ltesítmények a Közép-Tiszán, nagy elődeinkről elnevezve - 6. Felkai Beáta Olga (Agrárgazdasági Kutatóintézet) - Felkai István (KÖTIVIZIG): A vizitársulatok az idő sodrában

munka ellenértékének a megtérítésére kötelezheti akkor, ha a társulat által végrehajtott munkák és a létesített berendezések azok érdekeit is szolgálják.” (Dobi, 1957)

„Az első újjászervezett vizitársulat 1958. április 29-én alakult Nagykátán.” (A vizitársulatok tevékenysége..., 2010) A társulatok gazdálkodása 1968-tól megváltozott, lehetővé vált a nyereséges gazdálkodás. Ez a veszteségesen gazdálkodó társulatoknak a jól működőkbe való beolvasztásával járt együtt, tehát a társulatok száma csökkent.

„Az 1980-as évek végére bekövetkezett társadalmi, politikai változások, majd a mezőgazdasági tulajdonban és használatban végbement átrendeződések a vizitársulatok életét is nagymértékben megváltoztatták. A művek tulajdonviszonyai bizonytalanná váltak, hiszen a társulatok túlnyomó részben jelenleg is állami tulajdonú műveket kezelnek, azonban az állam ezt csak nagyon áttételesen ismeri el.„ (Wagner, 2009)

Egy 1999-es keltezésű internetes nyilatkozat szerint „A társulatoknak az elmúlt években tapasztalt nehéz helyzetéhez alapvető gazdasági folyamatok járultak hozzá. Csökkent a jelentős infláció miatt az érdekeltségi hozzájárulás reálértéke. A díj emelése a tagok teherbíróképességének csökkenése, később ismeretlensége miatt nem volt lehetséges. Az állami szerepvállalás, az állami támogatás hiányzott a rendszerből. Az alaptevékenységi fokozatok hiánya miatt a vizitársulatok piaci viszonyok között vállalkozni kényszerültek (ez fakadt a szervezet túlélési kényszeréből is). A társulatokat vállalkozási kudarcok érték, emiatt csődilletve felszámolási eljárások kezdődtek, ami a társulatoknak mintegy negyedét érintette. „ (A vizitársulatok tevékenysége.., 2010)

A társulatok 1999-től a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelet alá kerültek. A minisztérium Vízgazdálkodási önálló osztálya által kidolgozott rekonstrukciós program alapján a társulatok 2003. évig jelentős állami forráshoz jutottak. A kezelésükben lévő vízfolyások vízszállító képessége és a társulatok védelmi képessége jelentősen megnőtt. Sajnálatos módon 2004. évtől a rekonstrukciós program megszakadt, az állami szerepvállalás és az állami támogatás csökkent. A fejezetet a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége Vizitársulatok 1810-2011 című leiratának két részletével zárnánk (Vizitársulatok, 2012), a jövőképet pedig mindenki alkossa meg magának!

1. „A vizitársulatok a helyi vízrendezési, vízgazdálkodási igényeket elégítették ki, állami pénzeszközök és a tagok által befizetett társulati hozzájárulás együttes fedezetével. 2011. előtt az adók módjára behajtható társulati hozzájárulás összegét a tagok (vagy küldöttgyűlés) önmaguk részére határozzák meg. A befizetés alapja a földterület (ha) volt, a rendszer a szolidaritás elvén működött. 2011. év január 1-től eltörölték a kötelező társulati hozzájárulást.,,

2. „Lehetséges, hogy a társulati hozzájárulás eltörlését szorgalmazó termelők és politikusok szándéka az volt, hogy a társulatok téijenek vissza a 150 évig jól működő kár-haszon elvhez. Ez akkor valósítható meg, ha a Magyar Állam által biztosított támogatás mellett, a társulatok által végzett közfeladatban érdekelt tagok (a kárelhárítás előnyeit élvező ingatlantulajdonosok és használók) ismét hozzájárulnának a vízgazdálkodási közfeladatok ellátásához. Jelenleg a földhasználók és önkormányzatok affinitása kicsi a vízfolyások üzemeltetésének jogi alapját biztosító szerződések megkötésével és az önkéntes társulati hozzájárulás fizetésével kapcsolatban. Jó lenne tisztázni, hogy kinek a kötelessége az adott vízfolyás üzemeltetése. A vízfolyás tulajdonosa közvetlenül nem mindig érdekelt a meder tisztántartásában (önkormányzat, Magyar Állam). A parti területek használói viszont a meder tulajdonosán kérik számon a vízfolyás állapotát és nem mindig hajlandók hozzájárulni az idegen tulajdonon történő fejlesztéshez, fenntartáshoz.”