A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 5. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A múlt és a jelen kapcsolata a Közép-Tisza vidékén - Új ltesítmények a Közép-Tiszán, nagy elődeinkről elnevezve - 6. Felkai Beáta Olga (Agrárgazdasági Kutatóintézet) - Felkai István (KÖTIVIZIG): A vizitársulatok az idő sodrában

felek előleges teljes kártalanítása mellett, saját költségükön végeztetni és ha a munkálat sikerül, azoknak az új műből eredő hasznait, akik annak létesítéséhez a rájok eső részben járulni nem akartak, mindaddig zár alatt tarthatják, míg a zár alá vett jövedelmek a ráfordított költségeket ki nem egyenlítették.”

A vízszabályozások ügyét erőteljesen pártoló József nádor személyes közbenjárására 1810. szeptember 11-én megalakult az első magyarországi társulat, a Sárvízi Csatorna Társulat.

Az alapító birokosok a szükséges költségek előteremtése érdekében lemondtak arról, hogy a korábban egymástól teljesen függetlenül végezett lecsapoló munkák költségeit a társulat megtérítse.

A törvénynek nem a társul átalakítás engedélyezése volt a fő érdeme, hanem az, hogy az állam által is hasznosnak tekintett vízi munkák anyagi alapjának biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyezett. A törvény védte mindazon birtokosok érdekeit, akik bár területileg érdekeltnek voltak tekinthetők, de a vállalkozás sikerében nem bízva, vagyonukat fölöslegesen nem kívánták kockáztatni. .

„A társulatok 1948-ig folytatták működésüket. Az 1945 utáni földreform végrehajtásával a falvak határa átrendeződött, az új birtokosok nem szívesen vállalt ártéri hozzájárulásaiból a nagybirokra épült társulatokat nem lehetett fenntartani. A vízügy területén jelentkező teendők ellátására költségvetési támogatásból létrejöttek a vízügyi igazgatás állami szervezetei, és ezek átvették a társulatok feladatait.” (A Körösvidék, 1980)

Az 1948. évi 6060. számú június 2-án kihirdetett kormányrendelet, amely a hazai vízügyek államosítását rendelte el, pontot tett az akkor már közel 140 esztendős társulati mozgalom történetének végére.

1948 után nem egészen egy évtized kellett ahhoz, hogy bebizonyosodjon, miszerint az állam a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásában nem nélkülözheti az érdekeltek összefogását és anyagi tehervállalását. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy új típusú vizitársulat megalakításának van légjogosultsága. Akik részére a vízi munka megvalósításából haszon, elmaradásából pedig kár származik, azok fogjanak össze és saját anyagi eszközeikkel vállaljanak részt ezeknek a munkáknak az elvégzésében.

Az Elnöki Tanács 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelete a vízgazdálkodási társulatok alakításáról megteremtette a lehetőséget. Az országos jelentőségű és az árvízvédelemmel összefüggő feladatok az államnál maradtak, a vizitársulatok fő feladata a helyi vízkárelhárítás, belvízvédekezés és a kisvízfolyások rendezése lett.

Az 1957. évi 48. sz. tvr. szerint „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a vízgazdálkodás egységes állami irányítása keretében - az önkéntesség és az önigazgatás biztosításával - vízgazdálkodási (vízrendezési és vízhasznosítási) társulatok alakítását engedélyezi:

a, a helyi vízkárelhárítás körébe tartozó egyes vízügyi munkák megvalósítására, valamint a helyi vízrendezés hiányából származó károk megszüntetésére, továbbá

b, az öntözési főművekre támaszkodó, a terület domborzati és vízrajzi viszonyai által meghatározott vízgazdálkodási és üzemelési egységeken - öntözőrendszereken (öntözőfürtökön) - belül az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében.

A társulatok megszervezésének alapelvei között a 2. § (1) c, pont foglalkozik a területalapú hozzájárulással: „ a tagnak a társulatba való belépéskor írásban kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a társulat alapszabályait megtartja, a tulajdonában (használatában) lévő ingatlan, illetőleg öntözőtelep terjedelme alapján a társulat közgyűlése által meghatározott összegű hozzájárulást (tagdíjat) megfizeti.”.

Az 5 §.-ban megfogalmazottak kísértetiesen emlékeztetnek az 1807. évi XVII. te. vonatkozó fejezetében leírtakra. 5. § „Azokat az ingatlantulajdonosokat, akik a 2. § (1) bekezdésének c, pontjában meghatározott hozzájárulással azonos összeg, illetőleg a természetben végzett