A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Fejér László - dr. Szlávik Lajos (EJF): A Kiskörei tározótól a Tisza-tóig (egy tájba illesztett mérnöki létesítmény gazdasági-társadalmi szerepének módosulása negyven év alatt 1973-2013.
együttműködést követel minden érintett hatóság és szervezet, valamint a tavat használó emberek részéről. A rendszerváltást követő első évtized végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tározó használatának az új társadalmi-gazdasági viszonyok között kialakuló rendje miatt a Tisza-tóval kapcsolatos működtetési-üzemeltetési szabályok újragondolására van szükség. Ezt a felismerést követte az egyeztetések sorozata, amelynek eredményképpen 2010. május 14-én, a Tisza-tó Napján az érdekeltek aláírták a Tiszatavi Kódex Együttműködési Megállapodást. A Kódex - igazodva az 1993. évi kormányhatározatban foglaltakhoz - kijelölte az egyes tavi öblözetek használatának fő irányát is a következőképpen:- a tározó déli része, az Abádszalóki-öböl az üdülés, a horgászat és a vízi szórakozások,- a Tisza-tó középső részén található Sarudi-, Poroszlói- és Tiszafüredimedencék főként a horgászat, a csendes vízi turizmus, az ökoturizmus és természetvédelem,- míg a tó felső, Tiszavalki-medencéje a természetvédelem érdekeit kell, hogy elsősorban szolgálják. Ahogy az 1993. évi kormányhatározat 2013-ban lejár, a szabályozási rend alapos és sokoldalú vizsgálatával lehet módosítani az üzemeltetési előírásokat. Összefoglalás A Kiskörei tározót és a hozzá kapcsolódó vízgazdálkodási létesítményeket egy nagyszabású öntözésfejlesztési program végrehajtása hívta életre, de megvalósításában - már a tervezés folyamatában - szerepeltek olyan célok, amelyek járulékos formában részeivé váltak a beruházásnak. Az eltelt évtizedek alatt a hasznosítási gyakorlat áthelyezte a súlypontokat: ma már a vízátvezetési funkciók, a természetvédelemi és idegenforgalmi igények kielégítése kerültek a létesítményrendszer üzemeltetésének központjába, figyelemmel a mindvégig gazdaságos vízenergia termelés érdekeire. Mindezek azt is bizonyítják, hogy a gazdasági igényekhez alkalmazkodó beruházások csak akkor tudnak hosszú távon is eredményesen hasznosíthatók lenni, ha a társadalom gazdasági igényeinek változásait is képesek - bizonyos határokon belül - rugalmasan követni, s a változó tájhasználat szervesen tud illeszkedni az adott természeti környezetbe.
