A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Fejér László - dr. Szlávik Lajos (EJF): A Kiskörei tározótól a Tisza-tóig (egy tájba illesztett mérnöki létesítmény gazdasági-társadalmi szerepének módosulása negyven év alatt 1973-2013.
Milyen kérdések foglalkoztatták a felelős szakembereket:- milyen lesz a tározóba került, s ott lelassuló Tisza-víz minősége?- Miként változnak meg a víz kémiai és biológiai tulajdonságai?- A tiszai élővilág miként fog, és fog-e egyáltalán alkalmazkodni az új körülményekhez?- S mi lesz a kiülepedett hordalékkal,3 a mesterséges tó korai elöregedését gyorsító feltöltődéssel?- Mi lesz az elárasztott, ill. további elárasztásra váró területek növényzetének kitermelésével, különös tekintettel a több mint 900 ha kiterjedésű erdőkre? „ Öntözővizet vár a mezőgazdaság, fürdővizet az üdülő, csónakázót, vitorláspályát a kiránduló, halban bővelkedő terülj-asztalkámat a halbiológus, a horgász, a halász. Mindenki ugyanazt óhajtja: a tiszta élővizet, s mindegyik a másiktól félti közös kincsünket. Az bizonyos, hogy ha mindenki minden igényét teljesítendő a maga javára alakítaná a tavat, beavatkozásával valamelyik másik csoport érdekeit sértené. ” Egy-két-há...! - Megépült és elmaradt ütemek Azt tudnunk kell, hogy a 127 km2 területű tározót és a hozzá kapcsolódó árvédelmi töltés megerősítését egy korábban gazdag és változatos növényzetű hullámtéren alakították ki. A tározó feltöltése előtt a terület közel 40%-át mocsári sás vízi vegetáció, valamint mocsárrétek és nedves legelők alkották. A vizenyős területek fűz-nyár ligeterdői és a szárazabb térségek telepített erdejei és gyümölcsösei a tározó területének közel 28%-át borították. Csaknem 10%-nyi volt a vadon burjánzó, helyenként a 4 méter magasságot is elérő kőrissel, juharral kevert ámorcserjések által benőtt terület. Az ezek után fennmaradó 22%-on folyt mezőgazdasági művelés, ahol azonban az árvizek a művelést bizonytalanná tették. Az 1978. április 5-iki második duzzasztási ütem lehetővé tette mintegy 120 km2-nyi terület elárasztását. Addig azonban a növényzet kitermelése sürgetővé vált. A második duzzasztási ütem (1978-1984) a tározót 89,00 m A.f, vízszintre emelte4 Azt, hogy a harmadik duzzasztási ütem5 már belátható időn belül nem fog megvalósulni, kész tényként egy névtelenül megjelent cikk közölte a Magyar Vízgazdálkodás olvasóival 1981 végén. Közvetett okok: 3 Csuka József: AII. tiszai vízlépcső hatása a hordalék- és mederviszonyokra. Vízügyi Közlemények, 1971/1. sz. 4 1977. október - 1978. március között 87,50-88,00 m A.f-re, majd március és október között 89,00 m A.f-re emelték a duzzasztási szintet. (Csikász S.: Folyószabályozás a Közép-Tiszán. VK, 1984/3.) 5 A harmadik ütem 90,50 m A.f.-es vízszinttel számolt (ez kb. 300 millió m3-es tározótérfogatot jelentett), de a Csongrádi vízlépcső későbbi megépülte után esedékes negyedik üteimnel 91,20 m A.f. Tározószintet szerettek volna elérni, összesen 400 millió m3 vizet tározva. (Csipái I.-Domokos M.-Jóna Z.-Körtvélyi K.: A Kiskörei-tározó hatása környezetének belvízviszonyaira. Vízügyi Közlemények, 1991/ 3-4. füzet)
