A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Fejér László - dr. Szlávik Lajos (EJF): A Kiskörei tározótól a Tisza-tóig (egy tájba illesztett mérnöki létesítmény gazdasági-társadalmi szerepének módosulása negyven év alatt 1973-2013.

tárcaszintű egyeztetések során.

Az első évben komoly sikereket értek el a Kiskörei Tározó idegenforgalmi hasznosításának tervezése tekintetében, mert a Minisztertanács jóváhagyta a kiskörei vízgazdálkodási, beruházási munkák második ütemének gyorsítását. Ez lehetővé tette, hogy 1980 helyett már 1978-ban az addiginál 1,5 m-rel nagyobb duzzasztási szintet érjenek el, ami ugyancsak jól jött a Körös-völgy nagyobb mértékű vízpótlása és a Leninvárosi Vegyipari és Energetikai Kombinát (utóbbi nevükön a Tiszai Vegyi Kombinát, ill. Tisza II. Hőerőmű) jelentős vízigényének kielégítése tekintetében.

A majdani üdülőterületeket illetően az erdőtelepítés, a fásítás mielőbbi megindítása is „szinte égető kívánalom” volt, hiszen míg egy erdő kialakul, ahhoz hosszú évekre van szükség. A KIB vállalta az egyeztető szerepet abban is, milyen típusú üdülőket építsenek a térségben. 1975-ben elkészítette azt a koordinációs programját, amely az V. ötéves tervidőszakban tervezett fejlesztési elképzeléseket foglalta rendszerbe.

Jellemző módon az elképzelések ekkor (de 1979-ben is) még azt vették figyelembe, hogy a tározó átlagos mélysége - a harmadik duzzasztási ütem után - 2,5 m lesz, és természetesen számoltak a csongrádi vízlépcső megépítése utáni 400 millió m3-es hasznos tározótérrel.

A „Böge” - a Kiskörei Tározó társadalmi tükre 1977-ben

A Kiskörei Tározóval kapcsolatban az első komolyabb társadalmi reakció a Jászkunság folyóiratban jelent meg 1977-ben „Világszám vagy Dzsumbuj?” címmel.2 A cikk szerzői, Körmendi Lajos és Igriczi Zsigmond érezhető politikai háttértámogatással veselkedtek neki a témának. Már az elején hangsúlyozták, tudják, hogy a bemházás elsődlegesen az öntözési igények kielégítését szolgálja, s ők csak a másodlagos hasznosítás, az idegenforgalom, az üdülés körülményeit kívánták körbejárni.

(Nem árt tudnunk, hogy a Tisza-tó környéken lakók és a környezetvédők annak idején ellenezték az építést. A munkálatok során erdőket, gyümölcsösöket is kivágtak, a duzzasztás idején pedig rengeteg vad is elpusztult, vízbe fulladt. Néhány évtized múlva azonban kiderült, hogy az ott élők számára szinte a tó lett az egyetlen megélhetési forrás, kitörési lehetőség.)

Milyen gondokkal találták szembe magukat ebben az időszakban az érintett települések vezetői:- a vezetékes vízellátás és a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítetlensége,- félelem attól, hogy az öntözések elsődlegessége miatt a tározóban kevés lesz az állandóan víz alatt álló terület,- félelem attól, hogy az elmocsarasodás veszélye idővel fokozódik, s a parttól távol lesz a víz, ráadásul a partvándorlás kérdése sem oldódik meg.

2 Jászkunság, irodalmi, társadalmi művészeti és kritikai folyóirat, 1977/1-2. sz. 26-39. p.