A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Fejér László - dr. Szlávik Lajos (EJF): A Kiskörei tározótól a Tisza-tóig (egy tájba illesztett mérnöki létesítmény gazdasági-társadalmi szerepének módosulása negyven év alatt 1973-2013.
A Kiskörei tározótól a Tisza-tóig Egy tájba illesztett mérnöki létesítmény gazdasági-társadalmi szerepének módosulása negyven év alatt (1973-2013) Az 1960-as években a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, azaz a téeszesítéssel megkezdődött a hazai agrárium termelési viszonyainak átalakítása, és ezzel a politikai folyamattal párhuzamosan látványosan kezdetét vette a komplex vízgazdálkodás legnagyobb létesítményének, a Tisza-II. vízlépcsőnek tervezési folyamata is. Az öntözés kiterjesztésének tárgyában hozott 1961, évi kormányhatározat már a beruházási program előkészítéséről is döntött. Amikor 1965, október 28-án a Kormány jóváhagyta az ország vízügyi politikájának alapját képező Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, amely megszabta az 1985-ig teljesítendő feladatokat és kijelölte a nagyobb távlatban elérendő célokat, annak programjában kiemelten szerepelt a második tiszai vízlépcső megépítésének terve. A fő cél: a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei által érintett kilenc megye területén 400 mezőgazdasági üzemben 3000 km2-en megvalósítandó öntözés üzemi előkészítését, valamint a vízgazdálkodási feladatok komplex végrehajtásának biztosítását tették. Nagyon tanulságos maga az elnevezés is: Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer. Az akkori szemlélet szerint a termelési tényezők közül szinte minden optimálisan rendelkezésre állt, tehát a víz vált a termelés növelésének döntő tényezőjévé, s ezáltal az öntözések kiterjesztése központi kérdéssé vált. Az a szakemberek előtt is világos volt, hogy az Alföld 4/5-öd része csak a Tiszából és mellékfolyóiból látható el öntözővízzel. Komplex vízgazdálkodás A Kiskörei Vízlépcső - a hozzá kapcsolódó műtárgyakkal együtt - az első olyan nagylétesítmény volt hazánkban, amely a vízgazdálkodás különböző feladatait: az öntözést, a vízerő-hasznosítást, a víziút-hálózat fejlesztését, az árvízvédelmet, a belvízrendezést egymással és a térség nagy távlatú gazdasági-társadalmi fejlődésével összhangban, tervszerűen oldotta meg. Maga a Kiskörei Tározó (utóbbi nevén a Tisza-tó) pedig
