A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 1. Bokody József (nyugdíjas): Az 1838-as pesti árvíz az árvíztáblák tükrében - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Díszes artézi kútfők az Alföldön
Az újjászületett artézi kutak Csath Béla Gyémántokleveles bányamérnök Az első artézi kutakat nem Magyarországon készítették, de nincs Európában ország, ahol gyorsabban terjedt volna el ezek építése, mint nálunk. Az ivóvíz előteremtése volt az első és elengedhetetlen feltétel az ivóvíz ellátás terén, mely Zsigmondy Vilmos kísérletezése és makacs kitartásának eredményeként jött létre, aki példát mutatva megalapozta e tudomány fejlődésének útját. Zsigmondy Vilmos harkányi (1868), majd városligeti (1768-1878) sikeres kútjaival nyitotta meg a hazai artézi és hévíz kutak készítéseinek sorozatát. Az igazi eredmény, a korszakalkotó siker csak azután született, amikor az artézi kútfúrás tudományának és technológiájának kidolgozása az Alföldön talált magának gyümölcsöző teret. A lakosság ivóvíz ellátása a XIX. században különösen az Alföldön nem volt kielégítő. Sok mindennel áldotta meg a természet az Alföldet, de üdítő, egészséges ivóvizet nem adott. Az ivóvíz beszerzése az alföldi sík településeken mindig nagy gondot jelentett és évszázadokon keresztül kizárólag az határozta meg, hogy a lakóhelyek közel vagy távol estek-e a folyóktól, kisebb tavaktól, holtágaktól. Magától értetődött, hogy az élővizek mellett lévő településeken elsősorban a felszíni víz, a többiekben, pedig gyér felszíni víz vagy az ásott kutakból kitermelt talajvíz jelentette a vízellátás alapját, mely kutak vize vagy már eredetileg is kifogásolható volt, vagy egyre inkább elszennyeződött. Állandó letelepülési helyeken a mélyebb talajvizet is jobbára csak primitív ásott kutakból tárták fel. Az ásott kutak, melyek néhol mélyebbek voltak, csak a felső talajvizet gyűjtötték össze, melyek - különösen olyan helyeken, ahol az emberek nagy tömege összeverődve kiterjedt településeket alkottak - a benne feloldva lévő szerves anyagoktól egészségtelen, sós, keserű vagy undorítóan édes. Aki hozzászokott, még jónak is találta ugyan, de milyen ital volt ez a hegyes vidék forrásainak kristályos vizéhez. Pedig hát a jó, üdítő, egészséges víz az Alföld altalaj rétegeiben is ott keringett, csakhogy elérésére mélyebb és fúróberendezésekkel mélyesztett kút kellett. Az Alföld jó, egészséges ivóvizet csakis artézi kutakból kaphatott, és az egyre szaporodó népesség egészséges ivóvízzel való ellátása, mely szükségessé tette az artézi kutak létrehozását. Zsigmondy Vilmos 1876-ban átadta vállalatát unokaöccsének, Zsigmondy Bélának. Az általa előkészített feladatok végrehajtása és a megkeresések megválaszolása most már a 28 éves Zsigmondy Bélára várt, aki éppen abban az időben kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az artézi kutak iránt, és ezért működési területét 1880-ban az Alföldre helyezte át, hogy annak rossz állapotú vízellátást megjavítsa. Ahhoz, hogy több száz méter mélységre le lehessen hatolni a föld belsejébe, hogy át lehessen fúrni a laza és igen kemény kőzeteket, hogy ki lehessen zárni a felszín közeli rossz vizeket, s hogy a mélyben talált vizet folyamatosan fel lehessen szállítani, a fúrási technikának oly fejlődése kellett, amilyent Európa már a XVII-XIX. században ért el. Zsigmondy Béla által készített alföldi kútjai majd minden megyében az elsők és a legjobbak voltak. Az úttörő érdeme volt, hogy szakértelemmel és gondossággal járt el, hogy kútjainak
