A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 1. Bokody József (nyugdíjas): Az 1838-as pesti árvíz az árvíztáblák tükrében - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Díszes artézi kútfők az Alföldön
legtöbbje száz év múlva is működött, e mellett hazánk geológiai rétegeinek megismerését is elősegítették. Az Alföld népe, mely eddig csak sokszor szennyezett fertőzött kutakból vagy ritkábban egészségtelen folyóvizekből volt kénytelen ivó- és háztartási vízszükségletét fedezni, örömmel üdvözölte e korszakalkotó változást. Ezeket a kutakat különös becsben részesítették. Nemcsak arra törekedtek, hogy a mindenkori technikai tudásnak megfelelően azokat tökéletesen kiképezzék s így vizük jóságát és használhatóságát a higiéniai követelményeknek megfelelően biztosítsák, hanem ezeket a kutakat sokszor valóságos építészeti műemlékeknek is kiképezték és mint luxus építmény, a dicsekvés tárgyát képezve, művészies kútfelépítmények létesítésében juttatva kifejezésre. A települések előkelőségei az építmény díszességével, költséges megoldásaival, saját gazdagságukat, bőkezűségüket kívánták az egyszerűbb emberek, de mg inkább más városból érkezők tudomására hozni, így a várgazdagító mecenatúrák ezekre a művészeti alkotásokra egyaránt büszkék lehettek. Ezek a kutak a települések, városok találkozási központjaiban voltak, ahol mindig nagy volt a forgalom. Az emberek közvetlen kapcsolatba kerültek a kúttal, itt beszélték meg a napi eseményeket. Főleg a cselédlányok mentek ivóvízért, és amíg a pléh- vagy agyagkannákat megtöltötték, kaszinózhattak, diskurálhattak; ezenkívül a kút medencéje mellett volt a „cselédpiac”, itt gyülekeztek az elhelyezkedésre váró szolgálólányok, kanászok, béresek. Mielőtt magáról a felépítményről tennék említést, tisztázni kell a kutak és a felső részek egymáshoz való helyzetét. A Zsigmondy-cég azt a lehetőséget tartotta szem előtt, hogy a kúthoz, pl. javítás vagy tisztítás miatt, a kút felső rész lebontása nélkül könnyen hozzá lehessen férni, a kútfej lépcsővel és záróajtóval ellátott aknában volt, melytől 5-7 m-re épült a díszes kút felső rész (1- ábra). A kútfej az aknában tulajdonképpen egy elosztófej rendszer, amelynek minden elágazását az aknában tolózárral kellett elzárni. Ezeknél az artézi kutaknál - lévén ezek mind kifolyó kutak voltak - még nem vették figyelembe a vízzel való takarékosság szükségességét és tisztán szépészeti szempontoktól vezérelve, szökőkutak mintájára építették meg az artézi kutak felépítményeit, amellett a belső szerkezet megszilárdításával, dekoratívvá tételével nyújtott szolgáltatást. A vezeték nélküli, gravitációsan termelő artézi kút esetében a kútfej lényegében a „vízmű” szerepét töltötte be. (1 ábra).
