A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 11. Papanek László (KDVVIZIG): Üzemelő hallépcsők a Szlovák Köztársaságban, az Ipoly folyón - 12. S.-Falusi Eszter (SZIE): Tájtörténeti és makrofiton vizgálatok az izsáki Kolon-tó élőhely-rehabilitációval érintett területén - 13. Szabó Beáta - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata
és déli part sokkal inkább különbözik faj összetétel szempontjából, mint az egyes medencék (Ács és mtsi., 2007; Stenger-Kovács és Padisák, 2009; Bolla és mtsi., 2010; Horváth és Stenger-Kovács, 2011; Szabó és mtsi., 2012). A különbség oka, hogy a déli parton jóval nagyobb mennyiségben találhatók meg a Fragilariaceae család képviselői, mint az északi parti területeken (Ács és mtsi., 2007; Bolla és mtsi., 2010; Horváth és Stenger-Kovács, 2011; Szabó és mtsi., 2012). A tó déli litorális régiójában a hullámzás és a lebegő részecskék rosszabb fényklímát eredményeznek, így feltételezik, hogy a Fragilariaceae fajok dominanciája az ámyéktűrésüknek köszönhető (Ács és mtsi., 2007, Bolla és mtsi., 2010; Horváth és Stenger-Kovács, 2011). Biogeográfiai és ökológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a Fragilariaceae családon belüli fajok hasonló ökológiai affinitással rendelkeznek. Egyes nemzetségek jellemzően édesvíziek (pl. Diatoma, Fragilaria, Martyana, Staurosira), az Asterionella fajok megtalálhatók édesvizekben illetve tengerekben is, az Opephora nemzetségen belül viszont tengeri fajokat találunk. Néhány Diatoma faj előfordul brackvizekben, a Tabellaria valamint Tetracyclus nemzetségbe tartozó fajok pedig a savanyú vizeket preferálják (Ács & Kiss, 2004). A Fragilariaceae család fajai megtalálhatók továbbá hideg, oligotróf, közel semleges, illetve kissé lúgos, rövid vegetációs időszakkal és tartós jégtakaróval rendelkező tavakban is (Bouchard és mtsi., 2004; Schmidt és mtsi., 2004). A szárazföldi vizekben a Fragilariaceae az egyetlen család a Pennales renden belül, amely fajai nem rendelkeznek raféval, ezek közül a legtöbb taxon kolóniákat alkotva fordul elő (Krammer & Lange-Bertalot, 1991). Habár főleg bentikus fajok, 6-8 m mélységig előfordulnak a teljes vízoszlopban (Brugam és mtsi., 1998). Napjainkban egyre több kutatás folyik a taxonok környezeti igényeiről, amelyek azt igazolják, hogy a Fragilariaceae családon belül a fajok eltérő élőhely preferenciával és környezeti optimumokkal rendelkeznek (Joynt & Wolfe, 2001; Bouchard és mtsi., 2004; Schmidt és mtsi., 2004). Munkánk elsődleges célja az volt, hogy három - a Fragilariaceae családba tartozó - kovaalga faj {Staurosira sp., Fragilaria brevistriata, Ulnaria ulna) növekedését vizsgáljuk laboratóriumi körülmények között eltérő hőmérsékleten és fényintenzitáson. Anyag és módszer A mintavétel helyéül a Balaton déli partján, a Siófoki medencében található Zamárdit (46°53’19.7” N, 17°57’23.6” E) választottuk. A mintavételezés a tó litorális régiójának nyíltvíz felőli részén nádszárakról történt 2012. március 9-én. Steril körülmények között laboratóriumban a nádszárakról lepipettáztuk a kovaalga bevonatot, majd a minta néhány cseppjét 1,5%-os agar lemezre szélesztettük. A baktériumok általában elég erősen képesek a kovaalgákhoz tapadni, némelyek áthatolhatnak a külső kocsonyaburkon is (főként egyes cianobaktériumok), ezért az egysejtes izolálás, majd steril tápoldatba történő ismételt tisztítás nem mindig elegendő ahhoz, hogy steril tenyészetet hozzunk létre (Spencer, 1952). Az agar táptalajok elkészítéséhez ezért DIÁT tápoldat (www.l) mellett Penicillint is alkalmaztunk. A kovaalga telepeket kétszeri szélesztéses tisztítás után folyadékba vittük át. A tiszta tenyészeteket DIÁT tápoldatban 1000 ml-es lombikokban szaporítottuk szobahőmérsékleten (23°C), 15 pmol*m"2*s"1 fényintenzitáson, 14 óra világos és 10 óra sötét fotoperiódus mellett.
