A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 11. Papanek László (KDVVIZIG): Üzemelő hallépcsők a Szlovák Köztársaságban, az Ipoly folyón - 12. S.-Falusi Eszter (SZIE): Tájtörténeti és makrofiton vizgálatok az izsáki Kolon-tó élőhely-rehabilitációval érintett területén - 13. Szabó Beáta - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata
A megfelelő fény biztosításához Osram Daylight fénycsöveket Tungsram cool withe (36 W) fénycsövekkel kiegészítve használtunk. A tápanyag limitáció elkerülése érdekében a tenyészetekhez hetente friss tápoldatot adtunk. A Fragilariaceae család három fajának (,Staurosira sp., Fragilaria brevistriata, Ulnaria ulna) tartós tenyészetét sikerült létrehoznunk. A kísérlet elvégzéséhez inkubáló berendezést használtunk, amely 0-1400 pmol*m"2*s"1 fényintenzitás és 5-40°C hőmérséklet tartományban történő mérés elvégzésére alkalmas (Üveges és mtsi., 2007; Üveges és mtsi., 2011). A mérés négy hőmérsékleten (5, 15, 25, 35°C) és hat fényintenzitáson (8, 65, 107, 137, 298, 854 pmol*m"2*s"1) történt három-három párhuzamos mintával. Minden egyes kísérletsorozat előtt a diatóma tenyészeteket 24 órára a kísérlet hőmérsékletével közel azonos hőmérsékletű sötét, klímatizált laboratóriumba helyeztük, elkerülve ezzel a fényhez való preadaptációt (Dauta és mtsi., 1990; Bouterfas és mtsi., 2002). Az inkubáció idejére 12 óra világos és 12 óra sötét fotoperiódust állítottunk be. Az egyes fajok homogenizált tenyészeteiből egy-egy ml-t pipettáztunk kémcsövekbe 9 ml friss sterilizált tápoldathoz. Az inkubáló berendezés celláiba fajonként 9 kémcsövet helyeztünk, amelyből 1, 4 és 7 nap elteltével hármat-hármat vettünk ki random módon és állapítottuk meg a biomasszát. A kezdeti biomassza meghatározásához fajonként 5-5 kémcsővel többet készítettünk, amelyek átlagát vettük a kiindulási értéknek. A minták biomasszájának indirekt meghatározása optikai denzitás mérésével történt 750 nm-en (OD750) (Metertech UV/VIS SP8001) típusú spektrofotométer segítségével (Dauta és mtsi., 1990; Bouterfas és mtsi., 2002; Chaffin, Justin D. és mtsi., 2011). Mind a három faj esetében különböző hígítású minták optikai denzitását mértük spektrofotometriásán, majd meghatároztuk ugyanezen minták biomasszáját. Az így kapott adatokból kalibrációs görbéket készítettünk, mely egyenesek egyenleteiből megállapítottuk a minták biomasszáját: (1) Staurosira sp.: biomasszast (pg*L_1) = 222029*OÜ750 (r2=0,941; p<0,001) (2) Fragilaria brevistriata'. biomasszaFb (pg*L_1) = 108028*OÜ750 (r2=0,911; p<0,001) (3) Ulnaria ulna. biomasszauu (pg*L_1) = 93733 ÜOD750 (ÜK),910; p<0,001) A kalibrációhoz szükséges biomassza meghatározása Utermöhl-féle módszerrel (Utermöhl, 1958), fordított mikroszkóppal (Alpha XDS-2) és az Opticount biomasszaszámláló szoftver (Hepperle, 2000) segítségével történt. A Staurosira sp. és Fragilaria brevistriata esetében a mintákat előzetesen 10-10 percre ultrahangos rázókészülékbe (ELMASONIC S10) helyeztük, hogy a hosszabb - számolást meglehetősen nehezítő - láncok kisebb láncokra szakadjanak. A biomassza növekedésének nap, fény és hőmérséklet függését lineáris kevert modellel (LME) elemeztük. A növekedés szignifikanciájának megállapításához az egyes kezeléskombinációknál lineáris regressziót alkalmaztunk, majd a kapott p-értékeket FDR (False Discovery Rate) korrekció alá vetettük a fals pozitív eredmények csökkentése érdekében. Az Ulnaria ulnankl néhány esetben (25 °C/107 pmoünüV1, 25 °C/854 pmol*m"
