A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 5. Dr. Fekete Endre - Vidács Lívia (ATIVIZIG): Egy sikeres holtág-rehabilitáció tíz éve - 6. Halasi-Kovács Béla - Györe Károly - Dr. Józsa Vilmos (HAKI): Kisesésű, közepes és nagy folyókon létesítendő hallépcsők környezeti igényeinek vizsgálata a körösladányi és békési hallépcső példáján - 7. Prof. Kiss Keve Tihamér (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Vad Csaba Ferenc (ELTE) - Horváth Zsófia (WasserCluster Lunz) - Tóth Bence (MTA) - Földi Angéla (Debreceni Egyetem) - Barreto Sára (Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) - Szilágyi Zsuzsanna (ELTE) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont): A fitoplankton és a fitobentosz diverzitása az ócsai Öreg-turján néhány vízterében
Az Oreg-turján állattani értékekben is meglehetősen gazdag. Az olyan gerinces ritkaságok mellett, mint a lápi póc (Umbra krameri - Keresztessy és mtsai. 2012) vagy az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara - Puky és mtsai. 2005), megtalálható a területen az innen leírt Monotarsobius baloghi nevű százlábú, a csak Erdélyből és Ócsárol ismert Polydesmus schässburgensis ikerszelvényes faj (Kopasz és Sára 1981, Sallai 1993, Andrikovics 1996). Emellett a terület madárvilága is igen gazdag, emiatt szinte állandóan madártani megfigyeléseket végeznek itt. Annak ellenére, hogy fokozottan védett vizes élőhely, hidrobiológiái szempontból meglepően kevéssé feltárt. A közelmúltig az egysejtű állatok (Török 2001) mellett a vízi makrogerictelenekre, a vízminőségre (Andrikovics 1996, Andrikovics és Csörgő 1985), valamint a halakra (Guti et al. 1991) irányultak kutatások. A terület alga együtteseit még senki nem kutatta, a kisrák fauna (Copepoda, Cladocera) vizsgálata az utóbbi években kezdődött (Vad et al. 2009a,b, 2012, Vad & Horváth 2010). Ennek során látványos vertikális rétegzettséget figyeltek meg az Öreg-turján 60-70 cm mélységű, sekély lápszemében, ami a zooplankton és a környezeti változók és esetében is fennállt. Véleményük szerint a jelenség legfőbb okozója a rendkívül alacsony oldott oxigénszint, ami napszakos mintázatot mutatott, hajnalban és éjszaka gyakorlatilag elfogyott a víztérből. A napszakos maximumot délben figyelték meg, azonban ez még közvetlenül a felszín alatt sem érte el a 100%-os telítettséget, az alsó vízrétegek pedig ekkor is anoxikusak maradtak. A kisrákok a 60 cm-es átlagos mélységű vízoszlopnak általában a felső 20 cm-ében fordultak elő. Az a-klorofill koncentráció a víztérben a kisrákokkal ellentétes vertikális rétegződést mutatott (Vad et al. 2012). Ez valószínűleg a kisrákok intenzív táplálékfelvételének tudható be, melyek közül a Daphnia curvirostris igen hatékony szűrőszervezet, és a felső rétegekben nagy mennyiségben (több száz egyed/1) volt jelen. A kisrákok napszakos maximumait minden esetben nappal tapasztalták, éjszaka és hajnalban mennyiségük lecsökkent, ekkor jelentős részük valószínűleg a partmenti vízinövényzetben tartózkodott. Megfigyelték, hogy a lápban egyedüliként előforduló halfaj, a lápi póc (Umbra krameri) éjszaka úszott ki a nyílt vízbe, így elképzelhető, hogy a kisrákok éjszakai egyedsűrűség-csökkenése a ragadozó elkerülése miatt alakult ki. Eredményeik szerint az abiotikus változók - mindenek előtt az oldott oxigén - hatására, az ilyen sekély vizekben is tartós vertikális rétegzettség alakul ki, amely általában csak a mély tavakra jellemző. Jelen kutatásunk során a 2011 második felében elvégzett élőhely-rekonstrukciós beavatkozásoknak az élővilágra gyakorolt hatásait kívántuk elemezni úgy, hogy már a beavatkozást megelőzően is végeztünk fitoplankton és fitobentosz vizsgálatokat.
