A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 5. Dr. Fekete Endre - Vidács Lívia (ATIVIZIG): Egy sikeres holtág-rehabilitáció tíz éve - 6. Halasi-Kovács Béla - Györe Károly - Dr. Józsa Vilmos (HAKI): Kisesésű, közepes és nagy folyókon létesítendő hallépcsők környezeti igényeinek vizsgálata a körösladányi és békési hallépcső példáján - 7. Prof. Kiss Keve Tihamér (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Vad Csaba Ferenc (ELTE) - Horváth Zsófia (WasserCluster Lunz) - Tóth Bence (MTA) - Földi Angéla (Debreceni Egyetem) - Barreto Sára (Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) - Szilágyi Zsuzsanna (ELTE) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont): A fitoplankton és a fitobentosz diverzitása az ócsai Öreg-turján néhány vízterében
Anyag és módszer Gyűjtéseinket és helyszíni vizsgálatainkat 2010 tavaszán kezdtük el az Öreg-turján területén (1. ábra) egy belső, sekély lápszemben (Ö2 - 2. ábra) és az északi peremhez közel lévő, vízi makrovegetációval jelentősen benőtt víztéren (Ö4 - 2. ábra). Ez utóbbit érintette a 2011 második felében elvégzett rekonstrukció, mely során a szövevényes csatornarendszer itt is újjá alakult (3. ábra). Az Ö2-es lápszemben a nyíltvizes terület közel 300 m2, melyet sűrű nádas állomány vesz körül, a vízmélység kevesebb mint 70 cm, ahol az üledék réteg vastag, iszapos, főleg bomló növényi anyagokból áll. Nyáron a nyíltvízben gazdag hínárállomány fejlődik ki, benne a közönséges rence (Utricularia vulgáris), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és békalencse (Lenma spp.) dominál, a nyíltvíz középső részéig terjedve. 20tűben április és augusztusban, 2011-ben április és júliusban egy-egy vizsgálatra került sor. 2011. július 19 és szeptember 11 között három alkalommal az Ö2-es ponton napszakos, mélységi vizsgálatot is végeztünk, amikor a fitoplankton és a kisrák plankton alakulását és a köztük lévő kapcsolatot (táplálék-kínálat, fogyasztás) vizsgáltuk. A fitoplankton mintákat a felszín közeléből egyszerű merítéssel, a napszakos vizsgálatok során pedig a felső, a 30- és 50 cm mélységből csőmintavevő készülékkel gyűjtöttük. A mintákat a helyszínen Lugol-oldattal rögzítettük, majd Utermöhl-féle módszerrel határoztuk meg a fitoplankton faj számát és egyedszámát. A megtalált fajok egyedi sejttérfogat mérését is elvégeztük, hogy ebből a fitoplankton biomassza értékét kiszámíthassuk.
