A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 4. Bolgovics Ágnes (Debreceni Egyetem) - Borics Gábor - Görgényi Judit (MTA): A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén
faj-terület kapcsolatokat ábrázoltak lokálistól a globális skála szintjéig. Azzal érveltek, hogy a görbe jellegét négy biológiai tényező alakítja: niche kapcsolatok, élőhely diverzitás, tömeghatás, ökológiai ekvivalencia. Ezek a tényezők eltérő intenzitással jelennek meg a változó térbeli skálán. A niche kapcsolatokat kis skálájú, intenzív kölcsönhatásokból tevődnek össze és kis skálaméretnél, azaz nagyon lokális szinten (<1 m2) ez a legjelentősebb tényező. A habitat diverzitás (<102 m2) és a tömeghatás (10-106 m2), mint egy a bevándorlást segítő tényező (Hűbbel, 2001) közepes skálaméret esetén felelősek a görbe alakjáért. Míg az ökológiai ekvivalencia hozzájárulása a teljes fajkészlethez legnagyobb térbeli skálák esetén a legintenzívebb. Ez utóbbi fogalom arra a tényre utal, hogy a legnagyobb skáláknál nagyszámú, közel azonos ökológiai tulajdonságú faj létezhet egymás mellett. Fitoplankton vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a minta szintjén a terület-faj szám összefüggés nem közelíthető meg a már jól ismert hatvány, vagy szigmoid modellekkel, mert az u.n. kis sziget hatás (Brown & Lomolino, 1998) (jelen esetben kis tó hatás) mellett egy nagy tó hatásnak nevezhető jelenség is befolyásolja a görbe alakját, mely csökkenést idéz elő a faj számban. Abban a tartományban, ahol jelentős faj szám növekedés volt tapasztalható, ott a faj-terület görbe becsült meredeksége (z) 0,12 volt. Ez az érték általában 0,1 és 0,5 közé esik (Durrett & Levin, 1996), ehhez képest a vizsgálatunk során kapott z értéke rendkívül alacsonynak tekinthető. Ugyanakkor az általunk számított faj-terület görbe meredeksége szinte megegyezik azzal az értékkel, melyet Smith et al. (2005) közöltek fitoplankton esetén, ahol a z = 0,134 volt. A terület -faj szám összefüggés a 106m2-es mérettartományban tetőzött. E vizek esetén ismert, hogy bennük stabil hidro-meteorológiai viszonyok között számos fitoplankton faj mind horizontálisan, mind vertikálisan jelentős foltosságot mutat (Borics és mtsai., 2011). Ez a foltosság jelentős habitat-diverzitásra utal. Emellett, e vizek parti régiója az euplanktonikus fajok számára is változatos élőhelyeket biztosít, melyek szintén hozzájárulnak a fitoplankton gazdagságához. Úgy véljük, hogy a terület-faj szám összefüggések dinamikájáért felelős (korábban említett) mechanizmusok közül az élőhely-heterogenitás az mely alapvetően meghatározza az összefüggés jellegét a fitoplankton esetén. A planktonikus algák nagy diszpenzációs képességet mutatnak (Padisák, 2009), ami sikeressé és gyors kolonizálókká teszi őket. Terjedhetnek levegő által, vízárammal, emberi módon és az állatok révén is. A diszperziót követően csak akkor maradhatnak fönn, ha olyan vízterekbe kerülnek ahol tartós populációkat képesek létrehozni. Nagyobb tavak esetében kisebb a part és a nyíltvíz aránya, így azok gyakrabban homogenizálódnak szél hatására. Eredményeink úgy is interpretálhatók,
