A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 4. Bolgovics Ágnes (Debreceni Egyetem) - Borics Gábor - Görgényi Judit (MTA): A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén
hogy a nagy tavak homogén, nyíltvízi területei kevésbé barátságos területek az újonnan érkező fajok számára, mint a térben heterogénebb kis és közepes méretű tavaké. A fitoplanktónnal szemben a bentikus kovaalgák esetében már a meglehetősen kicsiny méretű vízterekben is kialakulnak a nagy fajgazdagságot biztosító körülmények. Az algák faj száma már a 10° m2 (lm2) mérettartományban felugrott, és nem található jelentősen több faj az ennél nagyobb méretű vizek esetében sem. Hipotézisünk, mely szerint a görbe szigmoid jellege igazolható, ha elég széles mérettartományba eső vízterek faj számát összevetjük, a bentikus kovaalgák aktuális diverzitása esetén sem állja meg a helyét. A vízterek széles mérettartományát átfogó vizsgálatunkban a faj szám és terület kapcsolatát logaritmizált értékek alapján ábrázoltuk. így, egy lineáris görbét tudtunk illeszteni az adatokat ábrázoló pontfelhőre. Az összefüggést log-log felosztásban ábrázoló görbe meredekségét jellemző érték az ilyen jellegű vizsgálatokban, 0,1-0,5 közé esik (Durrett & Levin, 1996), esetünkben ez az érték 0,0384 volt, tehát a görbénk emelkedése meglehetősen csekély mértékű. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy a vizsgált vízterek mérete 8 nagyságrendet is átölelt, s ezek között jelentős méretűek is voltak, a fajszám nem nőtt jelentősebb mértékben a terület méretének növekedésével. Amennyiben feltételezzük, hogy a terület-faj szám összefüggés jellegét a bentikus kovaalgák esetén is döntően a habitat-diverzitás alakítja, akkor a kis vízterek nagy fajgazdagsága annak köszönhető, hogy eltérően a fitoplanktontól, a habitatok diverzitása már a kis vízterekre is jellemző. Az ember által előidézett élőhely fragmentáció felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy minden faj rendelkezik egy úgynevezett minimális területigénnyel (Herkert, 1994). (Minimális területigény alatt azt a habitat méretet értjük, amelynél az organizmusok életképes populációikat fenntartani képesek). Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „Mekkora a minimális terület igénye a planktonikus és bentikus algafajoknak?”, részletesebb adat elemzést igényel. Ugyanakkor, már jelen vizsgálat eredményei is arra engednek következtetni, hogy a kisméretű élőhelyek védelme kiemelt fontosságú a mikroszkopikus szervezetek szempontjából. 5. Irodalomjegyzék Ács, É., Borics, G., Kiss, K. T., Várbíró, G. (2012). Módszertani útmutató a fitobentosz élőlénycsoport VKI szerinti gyűjtéséhez és feldolgozásához. Kézirat, pp. 47. Archibald, E. E. A. (1949). The specific character of plant communities. II. A quantitative approach. Journal of Ecology, 37:260-27.
