A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Biró Rita (Pannon Egyetem) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): Kis vízfolyásokra épített tározók ökológiai hatásának bemutatása a Csigere-patak példáján
Értékelés A kutatás mintavételi periódusában 82 bevonat mintából 107 fajt sikerült meghatározni. A Csigere-patak legjellemzőbb fajai az Amphora pediculus, Cocconeis placentula, Mayamaea atomit s, Nitzschia palea, Rhoicosphenia abbreviata volt, melyeket a Balaton befolyóinak kovaalga flórájában is (Stenger-Kovács és mtsai., 2008) megtaláltak. Lényeges különbség a Balaton-befolyóinak és a Csigere-patak kovaalga közössége között, hogy az általam vizsgált patakszakasz perifitonjában ciklusosán nagy számban jelentek meg a Széki-tóból származó Centrales fajok (Biró és mtsai., 2011). A Centrales rendbe tartozó fajok a planktonikus algaközösséghez tartoznak, ezen taxonok nagyszámú megjelenése egy patakban jelzés értékű, hiszen egy kisvízfolyásban, mint például a Csigere-patak, nem adottak a feltételek planktonikus közösség kialakulásához (Török, 1997). Portugáliában egy kutatás során 18 víztározó litoriális régiójának epilitikus kovaalga közösségét vizsgálták és a víztározókra jellemző kovaalga közösségben planktonikus diatómákat (Stephanodiscus hantzschii, Cyclostephanos dubiits, Aulacosira tenella) is találtak nagy számban (Novais és mtsai., 2012). 2001-ben Szabó és munkatársai megfigyelték a Rákos-patak halastavak utáni szakaszán, hogy a bevonatban uralkodóvá váltak planktonikus kovaalga taxonok (A. granulata, Cyclotella meneghiniana, Stephanodiscus nemzetséghez tartozó fajok) is (Szabó és mtsai., 2004). A Csigere-patak alsó szakaszán is megtaláltam ezeket a fajokat, melyek közül dominánssá vált a S. hantzschii, S. minutulus és C. meneghiniana. A hegyvidéki és a domb vidéki vízfolyásokban megjelenő S. hantzschiit és S. minutulust tározást indikáló fajként már definiálták (Stenger-Kovács és mtsai.,2006). A Csigere-patak alsó szakaszán megjelenő planktonikus kovaalgák aránya erős szignifikáns kapcsolatot mutatott a Széki-tó vízszintjének változásával, mely a patak fizikaikémiai paramétereit is meghatározta. A patak alsó szakaszának aktuális állapotát a Széki-tó üzemeltetése határozza meg, melyet a bevonatba kiülepedő planktonikus algák mennyisége indikál. A planktonikus arány alapján elkülöníthető a három jellemző állapota a pataknak: kisvizes-, normál vízszintű - és a nagyvizes állapot. Nyáron, amikor üzemi vízszintet tartanak a tóban és a meleg miatt nagyobb a párolgás akkor sokkal kevesebb vizet engednek le a patakba, ilyenkor alig van víz a patakban, pangó jellegű a patak. A kisvizes időszakban a patak medrét benövi a parti növényzet, köszönhetően az erre az időszakra jellemző kisebb vízhozamnak. A mért fizikai és kémiai változók közül az ortofoszfát és összes foszfor, kémiai oxigén igény és a klorid koncentráció értékei az átlagot meghaladják. Ezt a nyári kisvizes állapotot jelezte az időszakos vizeket kedvelő, talaj algaként számon tartott Nitzschia palea nagyobb relatív gyakorisága (Krammer & Lange-Bertalot, 1997,1999). A Centrales fajok abundanciája ekkor 13% alatti, az EQR értékek alacsonyak, a patak ökológiai potenciálja gyenge illetve közepes között ingadozott. A mért fizikai és kémiai változók és a kovaalga közösség jól mutatta, hogy a természetes állapotot fenntartó vízmennyiséget sem engedik a tóból a patak alsó szakaszára. Ősztől tavasz végéig a patak vízszintje normalizálódik, ez köszönhető a több csapadéknak illetve ilyenkor több vizet is juttatnak a Csigere-patak alsó szakaszára a víztározóból. A mért kémiai változók normalizálódtak és nem értek el kritikus értékeket. Azt, hogy a patak elveszti a nyári kisvizes időszakra jellemző állapotát mutatja az évszaknak megfelelően átalakuló bevonat közössége is. Ősszel nagyobb számban jelent meg az 10
