A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Biró Rita (Pannon Egyetem) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): Kis vízfolyásokra épített tározók ökológiai hatásának bemutatása a Csigere-patak példáján
áradásokkal szemben toleráns kozmopolita faj, a Navicula lanceolata (Stenger-Kovács és mtsai., 2012) illetve a planktonikus kovaalga arány elérte az átlagos 20%-ot. Az őszi bevonat taxon diverzitása és az egyenletessége is átlagon felüli értékeket mutatott. A kisvizes állapot megszűnése után az EQR értékek is normalizálódtak, közepes és jó ökológiai potenciállal jellemezhető ez az időszak. Az átlag körüli planktonikus kovaalga időszakhoz tartozik a patak téli periódusa is. Ekkor a Széki-tó téli üzemre való átállásával a tározó és a patak közötti kapcsolat is jelentősebbé válik, több víz érkezik hosszabb időn keresztül a mederbe. A Széki-tóból a Csigere-patak alsó szakaszára engedett víz hatására átlagon felüli értékeket mutatott a nitrit, nitrát, ammonium, ortofoszfát, összes foszfor, klorid és a m-lúgosság koncentrációja. A megnövekedett tápanyag koncentrációra arra utal, hogy a téli mintákban nagyobb taxon számmal jelent meg a Fistulifera saprophila és a Mayamaea atomit s, melyek még poliszaprób vizeket is elviselnek (Lange-Bertalot és mtsai., 2011, 2012). Ennek megfelelően alakult télen a patak ökológiai potenciálja is: több esetben is csak gyenge potenciállal volt jellemezhető. A nagyvizes időszakot tavasszal, kora nyáron és novemberben tapasztaltam, ilyenkor a patak vízszintje hirtelen megnőtt. Novemberi időszak oka, hogy a víztározó ebben az időszakban áll át téli üzemre, amikor alacsonyabb vízszintet tartanak medrében, ezért vizét leeresztik. A tavaszi és kora nyári nagyvizes periódusok egybe esnek a Marcal vízgyűjtőjére jellemző magasabb vízállási időszakokkal, melyekért felelős a márciusi hóolvadás és a tavasz végi, kora nyári atlanti csapadék maximum (www.2). A tavaszi időszakban a Széki-tóban is igyekeznek magasabb vízszintet tartani, hogy csökkentsék a Csigere-patak árhullámait, de a november végi leeresztéshez hasonló jelleget ölt a patak alsó szakasza. A mért fizikai-kémiai változók ebben az időszakban nem mutattak jelentősebb eltérést, kivéve a kismértékben emelkedő nitrit koncentrációt. Tehát a leeresztés nem a tó vizének leengedését jelentette, hanem sokkal inkább annak gyors átmosását. Ezt indikálta, hogy a bevonatban ebben a periódusban akár 70%-ot is meghaladó planktonikus kovaalga arányt tapasztaltam. A nagyvizes időszak jellemző fajai voltak ősszel a Fragilaria vancheriae, a Navicula tripunctata, ősszel a S. hantzschii és tavasszal a kozmopolita S. mmutiilns, ez utóbbi a halastavak tavaszi planktonjának domináns eleme és jól tűri a magasabb tápanyag koncentrációt is (www.7). Nagyvizes állapotban az EQR értékek alapján a patak gyenge kategóriába sorolandó, bár ezen értékek a közepes kategória határait súrolják. A bevonat közösségének átalakulása jól indikálta a Széki-tó működéséből adódó vízszintingadozást és tápanyagterhelést, így a használt IPSITI indexből számolt EQR értékek is alkalmasak a Csigere-patak alsó szakaszának ökológiai potenciáljának megítélésére. Az EQR értékek alapján a vizsgált patakszakasz ökológiai potenciálja a bevonat alkotó kovaalgák alapján 2008 májusa és 2010 áprilisa között a legtöbb esetben közepes volt, de rossz és jó értékeket is elért. Az IPS és a planktonikus kovaalga arány regresszió analíziséből illetve korrelációszámításából is látható, hogy e két érték erősen függ egymástól. A VKI szemszögéből kulcskérdés az erősen módosított víztesteknél a jó ökológiai potenciál elérése, így fontos ismerni a víztározást indikáló planktonikus kovaalga arány azon értékét, ahol még jó ökológiai potenciált ér el az adott víztest. A Csigere-patak esetében az előbb említett hidromorfológiai módosítás mértékét indikáló planktonikus kovaalga arány 23 %, mely felett a vízfolyás alsószakaszának jó ökológiai potenciálja közepes kategóriába vált. 11
