A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Terenyei Eszter (Debreceni Egyetem) - Grigorszky István (Debreceni Egyetem) - Andjelka Plenkovič-Moralj (University of Zagreb ) - Várbíró Gábor (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Földi Angéla (Debreceni Egyetem) - Prof. Dr. Kiss Keve Tihamér (MTA Ökológiai Kutatóközpont ): Magyarországi és horvátországi karsztos vízfolyások kovaalga közösségének vizsgálata összefüggésben az EU VKI-val.

5. ábra. A 2. és 3. típus referencia közösségének jellemző fajai fény- (FM) és elektronmikroszkópos (SEM) képe. 1. Meridiem circulare (FM), 2: Diatoma mesodon (FM), 3: Gomphonema pumilum (FM) és 4: SEM, 5: Cocconeis placentula var. placentida (FM) és 10: SEM, 6: Achnanthidium mimitissimum (FM) és 7: SEM, 8: A. biasolettianum (FM) és 9: SEM, 11: Encyonopsis minuta (FM) és 12: SEM, 13: Navicula reinhardtii (FM), 14: Nitzschia

vermicular is (FM).

Tárkányi- és Eser-yatak kovaalsa közösségeinek szezonális és lemsitudinális vizsgálata

A mintavételek során összesen 114 taxon került elő, a Tárkányi-patakból 101, az Egerpatakból 51, míg a Szikla-forrásból 18 taxon. Ezek az értékek hasonlóak az irodalomból ismertekhez (Kovács et al., 2004).

Az egyes minták taxon számai (6. ábra) 10 és 43 között változtak (átlagos taxon szám 24, a szórás 9). A legnagyobb taxon számot nyáron kaptuk (83). Mind a három évszakban a legalacsonyabb taxon számú a Szikla-forrás volt (összesen 18 taxon, de egy-egy mintavételkor 10, 13, 12), ami jól mutatja a forrásokra jellemző alacsony faj készletet. A 1 mintavételi hely őszi alacsony taxon számát (13) is részben ez magyarázza, hiszen a mederszakasz egy része kiszáradt, így a vízfolyás felszínre bukkanását követően vehettünk

8