A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Terenyei Eszter (Debreceni Egyetem) - Grigorszky István (Debreceni Egyetem) - Andjelka Plenkovič-Moralj (University of Zagreb ) - Várbíró Gábor (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Földi Angéla (Debreceni Egyetem) - Prof. Dr. Kiss Keve Tihamér (MTA Ökológiai Kutatóközpont ): Magyarországi és horvátországi karsztos vízfolyások kovaalga közösségének vizsgálata összefüggésben az EU VKI-val.
kontinentális szubrégió, karsztos-meszes, hegyvidéki kis és közepes vízfolyások) típusokból gyűjtöttük. Az előzetes felmérések alapján olyan 5 magyarországi és 5 horvátországi vízfolyást választottuk ki, melyek elérik a jó állapotot a kovaalga összetétel alapján, ezek a következők voltak: Jósva-patak, Színva-patak, Örvényesi Séd, Egervíz, Köves-patak, Gorski potok, Potok Kriz, Bijela Rijeka, Crna Rijeka, Izvorisni dió Cabranke. Egyes patakokból több mintát is vettünk, a vízfolyás különböző részeiről (így a Jósvából Jósvafőnél, Színpetri felett és alatt is gyűjtöttünk, az Örvényesi Sédből Örvényesnél és Pécselynél, a többi vízfolyásból egy-egy helyen, a felső szakaszon). A Tárkányi-patak a Bükk délnyugati területének vizeit összegyűjtő kisvízfolyás, melyet több időszakos, felszálló hideg vizű karsztforrás —Fekete-len 440 m, Imó 450 m, Vörös-kő-alsó 460 m, Vörös-kő-felső 500m— és közvetett módon egy állandó, hideg vizű forrás, a felsőtárkányi Szikla-forrás is táplál. (PELIKÁN et al. 2005). A patak Felnémetnél torkollik az Eger-patakba, mely a Tiszába szállítja vizét. Vízgyűjtő területe főként agyagpalából és mészkőből áll, de megtalálható nagyobb foltokban aleurolitpala, kovapala és radiolarit is. A magyarországi vízfolyás tipológia alapján meszes, dombvidéki, közepes vízgyűjtőjű és durva mederanyagú csoportba tartozik. A mintavételi területen 8 helyet jelöltünk ki bentonikus kovaalgák monitorozására, oly módon, hogy az eredmények összevethetőek legyenek. A Tárkányi-patakból öt —a község felett (1), a tórendszer kifolyójának betorkollása után (2), a második (3) és a harmadik befolyó után (4) illetve az alsó szakaszon (5)— ; a Szikla-forrásból egy (7) és az Eger-patakból két helyről — a Tárkányi-patak betorkollása előtt (8) és után (6)—történt a mintavétel (1. ábra). A minimálisan ajánlott háromszori mintavételt végeztük tavasszal, nyáron és ősszel. A 1 tavaszi és az 8 nyári mintáját nem tudtuk feldolgozni a nagy mennyiségű szilikátos törmelék miatt. A bevonatmintákat a sodorvonal legkevésbé árnyékolt részéről random módon kiválasztott kőről gyűjtöttük ötszörös ismétlésben. A bevonat egy részét erős sertéjű fogkefével 50 ml desztillált vizet tartalmazó műanyag edénybe mostuk, majd 4 v/v%-os pufferolt formaldehid oldattal tartósítottuk. A mintákat forró hidrogénperoxidos roncsolás és beágyazás után Olympus 1X70 típusú fordított fénymikroszkóppal, standard protokoll szerint (MSZ EN 13946, 2003) 400 valvát meghatározva vizsgáltuk. Emellett a mintákat polikarbonát membránfilteren át történő tisztítás után scanning elektronmikroszkóppal (HITACHI S 2600- N) is vizsgálatuk. A karakter fajokat IndVal elemzéssel kerestük. A kovaalga indexeket OMNIDIA 5.3 programmal számoltuk. Az indexhatárokhoz Ács et al. (2012) által megállapított értékeket használtuk fel, melyeket az 1. táblázatban tüntettük fel. 2
