A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
6. szekció: Vízépítés - Rácz Tibor - Bana Zsolt - Székely Árpád - Dr. Szilágyi Mihály (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Csapadékmérő hálózat fejlesztése Budapesten
CSAPADÉKMÉRŐ HÁLÓZAT FEJLESZTÉSE BUDAPESTEN RÁCZ TIBOR, BANA ZSOLT, SZÉKELY ÁRPÁD, DR. SZILÁGYI MIHÁLY FCSM Zrt. A csapadékvíz elvezető rendszerek fejlesztése során az egyik legfontosabb kérdés a mértékadó csapadékhozamok, és az azokból származtatott jellemzők, így csúcsvízhozamok és/vagy a lefolyó csapadékvíz térfogatok meghatározása. Ezen tervezési alapadatok biztosítására a XX. század eredményei olyan kézhez álló módszereket adtak, mint a csapadékmaximum függvények és a csapadékvalószínűségi függvények. A magyar gyakorlatban a műszaki irányelvekben rögzített függvények alkalmazása vált közkeletűvé, amely nyilván az ezek közreadását megelőző csapadékadatokon alapulhattak. Az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebbé és elfogadottabbá vált az a nézet, hogy a Föld éghajlata globális méretekben változik, így annak elemeiben is - szükségszerűen - lényeges eltolódások alakulhatnak ki. A változások eredetét mind természetes, mind pedig az emberi tevékenységre visszavezethető ismert és még feltárásra váró okokban nevezi meg a szakmai és a laikus közvélemény. Akármi is az ok, akármilyen változás történik is, kétségtelen tény az, hogy a csapadékok kihullásának területi és időbeni egyenetlensége révén olyan összetett jelenséggel állunk szemben, melynek megismerésére időt és energiát kell fordítani. Ez már csak azért is igaz, mert amennyiben a csapadékmaximum függvények változatlansága lenne is a valóság, a lokális szélsőértékek a korábbi statisztikákból, a mérőhelyek behatárolt száma és a feldolgozási kapacitás hiánya miatt nem tükrözhették, vagy legalábbis „ismeretlen pontossággal” mutathatták be a jelenségek jellemzőit. Ez elsősorban a rövididejű nagycsapadékok kérdéskörében mutatkozik meg, amelyek rendszerint területi és időbeni értelemben meglehetősen koncentrált, ám jelentős intenzitással jellemezhető jelenségek. Korunk technikai fejlődése lehetővé teszi immár azt, hogy a csapadékmérők száma tetszőleges mértékben bővíthető legyen, egységes hálózatot alkotva módot adjon a szélsőséges csapadékesemények térbeni és időbeni alakulásának követésére, azzal, hogy a mért eredmény nem származtatott jellegű (tehát nem pl. távérzékelési módszerekkel becsült), hanem közvetlenül megmért mennyiséget jelent. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. emiatt fogott bele abba a csapadékmérő hálózat fejlesztését célzó munkába, amely a jelen beszámoló témája, s egyben itt igyekszünk bemutatni azokat az eredményeket, amelyek az első időszakban születhettek. Eredményeink kifejezetten a rövididejű nagycsapadékok tulajdonságainak megismerését szolgálják, a fejlesztés ezt a kérdéskört célozta meg. 1. A Budapest Főváros területén kialakított mérőhálózat A főváros területén olyan csapadékmérő hálózat kialakítását terveztük, amely a nagycsapadékok jellegzetességeinek feltárására alkalmas lehet. Úgy gondoltuk, hogy ezt egy megfelelő sűrűséggel kialakított mérőhálózat biztosíthatja. Célunkat a radarképekből ismertnek tekintett jellemző zivatarfelhő méret alapján nagy átlagban egymástól három kilométerre elhelyezett mérőállomásokkal reméltük elérni. A hálózat kialakítását természetesen nagyban befolyásolták a műszer elhelyezhetőségének objektív körülményei, így a vagyonbiztonsági kérdések és a készség arra, hogy nem társaságunk tulajdonában álló ingatlanok üzemeltetői vagy tulajdonosai jóváhagyják a telepítéssel kapcsolatos megkeresésünket. A fejlesztés másik jelentős szempontja az volt, hogy megfelelő felbontású adatokhoz juthassunk, így azt céloztuk meg, hogy berendezéseink az egyperces időtartamok alatt lehulló csapadékok kimérésére legyenek alkalmasak úgy, hogy mennyiségi érzékenységük, mely eleinte 0,48 mm volt, mára 0,20 mm legyen. Már az 1932-41-ig, illetve az 1956-70-ig terjedő 1
