A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
3. szekció: Felszín alatti vizek - Mohácsiné Simon Gabriella - Tardos András (ÉDUVIZIG): Üzemelő sérülékeny és távlati vízbázisok biztonságba helyezési és biztonságban tartási helyzete az ÉDUVIZIG és NEKI kirendeltség működési területén
Prímás-szigeti partiszűrésű vízbázis védőterületén lévő volt szovjet laktanya területén található kubikgödrökben helyeztek el hulladékot. A hatóságok engedélyt adtak az új területhasználónak, hogy építési törmelékkel feltöltse a gödröket, és további inert hulladék lerakásra, de sem az önkormányzat, sem a környezetvédelmi hatóság nem végez ellenőrzéseket. A lerakott hulladék ellenőrizetlen tartalma miatt csak a vízbázis üzemeltetője aggódik. Amíg a szúrópróba szerű gyakori ellenőrzésre a hatóságoknak nem lesz kapacitása, addig a lerakott hulladék összetétele teljesen bizonytalan. Az ipari jellegű szennyezések terén a leggyakoribbak az üzemanyagtöltő állomások, üzemanyag tárolók által okozott olajszennyezések. Bár előfordult Kapuváron, ahol a város nagy része ráesik a védőterületre, hogy benzinkút környezetében magas szénhidrogén koncentrációt mértek a talajvízben, leggyakoribb veszélynek nem a közúti MOL, stb. benzinkutakat látjuk, hanem a mezőgazdasági majorokban, telephelyeken levő működő vagy akár már felhagyott üzemanyagtöltő állomásokat, mezőgazdasági gépjavító műhelyeket, üzemanyag tárolókat. Ezek nem felelnek meg a környezetvédelmi előírásoknak, az olajtartályok nem duplafalúak, a csapadékvíz elvezetés nem megoldott, vagy ha rendelkeznek is ilyennel, olajmentesítés nincs. Ilyennel szembesültünk Tata, Bajna, Röjtökmuzsaj, Sopronkőhida, Nagylózs esetében. Ide tartoznak még az egyéb autószerelő műhelyek, nagyobb gépkocsiparkkal rendelkező üzemek. Általános tapasztalat, hogy ahol gondot fordítanak a szénhidrogén tartalmú szennyező anyagok kijutásának elkerülésére, ott általában a fáradt olaj gyűjtése és elszállítása megfelelően megoldott, de a használt akkumulátorok tárolása nem. A szerelő műhelyek nem gondoskodnak a rossz akkumulátorok begyűjtéséről és elhelyezéséről, hanem visszaadják az ügyfeleiknek. Ettől kezdve azok sorsa bizonytalan. A biztonságba helyezési tervekben ezekre vonatkozó konkrét intézkedési javaslat, előírás ritkán szerepel, annak ellenére, hogy sok vízbázisnál előfordul. Az a tapasztalat, hogy azoknak a létesítményeknek a tulajdonosai, üzemeltetői, ahol rendezett, a tűzvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelő módon történik a tevékenység, a tárolás és a szállítás is, ott készségesen adnak adatot, információt. Ezek általában ténylegesen nem szennyeznek, csak havária esetén veszélyeztetnek. Ahol valós veszély áll fenn, ott elzárkóztak a felmérés során az információ szolgáltatástól, ezért nem lehet sokszor tudni azt sem pontosan, hogy milyen anyagok kerülhetnek egyáltalán ki a környezetbe, vagy ha nyilvánvaló az olajszennyezés, mennyiségi adatokat, az elhelyezés vagy kezelés módjáról információkat nem adnak ki. Ezért a tervező konkrét beavatkozásra előírást nem tud tenni, csak általános javaslatot tud tenni. Azt néhány esetben meg is tette, például Tata Klapka laktanyára vonatkozóan, vagy Kapuvár benzinkút, trafóállomás, Rába futómű telep esetében. Ezeknél a hatóságnak kellene felügyeletet tartani, annak az eredménye alapján előírásokat tenni és fokozottan ellenőrizni. Nagylózson találtak ásott kútban fűtőolaj szennyezést, aminek eredetét azonban nem sikerült kideríteni. A szennyező ismeretlen lévén a szennyezés bejelentésre került a Felügyelőségnek és bekerült az országos kármentesítési programba. Egyéb veszélyes anyagokat kezelő ipari tevékenység egy esetben fordult elő védőterületen: a Tát-Nyergesújfalu vízbázisnál a Zoltek Zrt. új gyártócsarnoka kapcsán. Tekintettel arra, hogy a vízbázis egyik üzemeltetője is a Zrt., annak érdekében, hogy a védőterület kialakítása ne lehetetlenítse el a saját gyárának bővítését, a tervező aktív védelmet javasolt. Egy talajvíz kút folyamatos üzemeltetését írta elő, amivel kedvezően megváltoztathatók az áramlási viszonyok, illetve a védőterületi határok. A Dunaalmás-Ny nevű távlati vízbázisnál veszélyes hulladék elhelyezésből származó szennyezést találtak a talajvízben, amely a nyergesújfalui vörösiszaptárolóból ered. Mivel az egyik tároló kazetta ráesik a számított védőterületre és a vízbázis védelmét elviselhető 3
