A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Váradi József: Mezőgazdasági vízgazdálkodás lehetőségei

nagycsapadékok megőrzése és hasznosítása, ugyanakkor a belvíz keletkezésének megakadályozása egyszerre jelentkező feladat.

A víztöbblet és a vízhiány elleni összetett tevékenység első feladata mindenképpen a csapadék hasznosítása, vagyis először a csapadékvizek tározásáról, helyben tartásáról, mélybe szivárogtatásáról kell gondoskodni és csak a nem hasznosítható fölösleges vizek elvezetését kell megoldani, de célszerűen ezek a beavatkozások is az ilyen típusú többlet vizek későbbi hasznosíthatóságát kell, hogy szem előtt tartsák. Természetesen ezek a rendszerek olyan műszaki kialakítottsággal kell rendelkezzenek, hogy a szélsőséges terheléseket kezelni tudják. Lényeges körülmény tehát, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás az időben szélsőséges eloszlású csapadék kiegyenlítését tűzze ki célul és csak ezt kövessék a hiányzó csapadék pótlására irányuló beavatkozások.

A mérnök részéről nagyon régi felismerés, hogy a csapadékot helyben kell tartani, gazdálkodni kell vele, meg kell őrizni. Beszédes József (1787-1852) az egyik legnagyobb magyar vízépítő-mérnök írja:

„Házad udvarából ne ereszd ki az eső, vagy hó levét, míg nem használtad, úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka.”

Ennek ellenére a vizek megtartása, visszatartása, vagy tározása hihetetlenül nehezen válik a mai Magyarországon elfogadott vízügyi műszaki beavatkozássá.

Ennek okait külön kellene elemezni, de néhány valószínűsíthető okot inkább csak címszavakban itt is felsorolok.

Nem kedvez a vizek visszatartásának, hogy a területi vízgazdálkodás létesítményeinek műszaki kialakítása nem teszi lehetővé a vizek visszatartását. Nem segítik a területi visszatartás megvalósítását a támogatási rendszerek, mert a tájgazdálkodási beavatkozások támogatottsága nem tud versenyképes lenni a klasszikus mezőgazdasági tevékenységekével, ráadásul a tájgazdálkodás jövedelemtermelő képessége is kérdéses maradt. Nem, illetve csak nagyon nagy kötöttségek mentén támogatja az EU az úgynevezett mesterséges víztestek létrehozását. Nem lehet a NATURA 2000 területek miatt sem sík, sem dombvidéki tározókat létesíteni, (a kijelentés szigorúnak tűnik, de a valóságban ez a helyzet). Nem lehet a folyók emelt szintű víztereit létrehozni, mert a „BŐSI szindrómát” még mindig nem dolgozta fel szakmailag a politika, és az Alföld folyóinak 8 emelt szintű mesterséges víztere sem elég bizonyíték arra, hogy lehet ezt jól is csinálni és számos esetben éppen ez a beavatkozás nélkülözhetetlen eleme a terület és vidékfejlesztésnek.

A vizek létesítményes visszatartásán túl azonban van néhány elhanyagolt üzemelési és mezőgazdasági technológiával elérhető víz visszatartási technológia is, amire az alábbiakban röviden kitérünk.

A vízkormányzási technológiák legfontosabb lehetséges változtatásit Dr. Nagy István által e tárgykörben írott cikke alapján kiemeljük:

„A ma üzemelő belvízrendszerek többségénél a víz a magasabb területekről korlátozás nélkül folyhat le az alsóbb területekre, azt korlátozni vagy megtiltani az arra illetékes szervezetnek csak III. fokú belvízvédelmi készültség esetében van joga. Elzáró műtárgyak hiánya miatt a korlátozás végrehajtása nehézkes és drága.

Amennyiben a korábban szántó művelésbe vont, de adottságaikat tekintve rét és legelő gazdálkodásra determinált területeket víztűrő, vagy magasabb talajvízszintet elviselő, 2