A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Szalai József (VITUKI Nonprofit Kft.) - Nagy György (ADUVIZIG) - Will Zoltán (Dataqua Elektronikai Kft.): A Duna-Tisza köze talajvízjárásának alakulása az elmúlt évek hidrometeorológiai eseményeinek tükrében

Szántókkal, kertgazdaságokkal, szőlőültetvényekkel, rétekkel, legelőkkel, az utóbbi évtizedekben növekvő területű parlagokkal felszabdalt kultúrtájjá vált, melynek egykori növényzetét már csak a védett területek, a nagyobb buckarendszerek, a Natura2000-es továbbá más, kisebb-nagyobb elszigetelt területek őrzik. A parlagon maradt földterületek elgyomosodtak és rohamosan teret hódító új fajok (pl. parlagfű (Ambrosia artemisifolia L.), selyemkóró (Asclepiassyriaca L.)) telepedtek meg.

A Duna-Tisza közén mind a növény-, mind pedig az állatvilág számára különleges jelentőségű peremfeltétel a talajvíz helyzete. A megtelepedő társulások fajösszetételét a csapadékviszonyok alakulása mellett a talajvízszint elhelyezkedése szabályozta, szabályozza. Tartósan csapadékhiányos időszak és a tartósan alacsony talajvízszint esetén a növényzet degradációja, a nedves élőhelyek kiszáradása hatással van az állatközösségekre is. Élőhelyük megszűnésének következtében visszafordíthatatlan folyamatok is bekövetkezhetnek. Szemléletes példái e folyamatok előrehaladásának a korábbi szikes tavak kiszáradása, élőhely-jellegük, fajösszetételük megváltozása, átalakulása (Hoyk, 2006.). A Kárpátmedencében eddig bekövetkezett változások mellett a megoldandó vízgazdálkodási feladatok sorát gyarapítja az éghajlatváltozással kapcsolatos változásokra való felkészülés (Rakonczai,

2011.

) is. A teendők és eladatok meghatározásához viszont elengedhetetlen a megbízható, időben és térben minél nagyobb felbontású adatsorok rendelkezésre állása.

A közelmúltban előfordulthoz hasonló csapadékosabb években (1998-1999, 2010) akár a nyílt víztükör ismételt megjelenése a korábbihoz hasonló életközösségek számára átmenetileg kedvezőbb életfeltételeket teremtett, azonban az időnkénti bőséges csapadékmennyiség, illetve a megemelkedett talajvízszint sem elegendő már ahhoz, hogy a szikes tavakra jellemző növényzet és állatvilág tartósan, az évtizedekkel azelőtt megismert formájában fennmaradjon. Az elveszett élőhelyek visszaállítása gyakran megoldhatatlan, regenerációja esetenként évszázados időhorizonton képzelhető csak el.

Az éven belüli változékonyságot, a vízbőséget és a vízhiányt jól példázza egy a Hátság peremén elhelyezkedő település, Üllés határában egyazon évben, 2011-ben készített felvételpáros.

19. ábra: Egy feltöltődött tómeder Üllés határában 2011. februárban és 2011. szeptemberben