A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Kravinszkaja Gabriella - Varga György - Pappné Urbán Judit (VITUKI Nonprofit Kft.): Figyelmeztető jelek a Balaton vízháztartásában
FIGYELMEZTETŐ JELEK A BALATON VÍZHÁZTARTÁSÁBAN Kravinszkaja Gabriella 1 - Varga György 2 - Pappné Urbán Judit 2 1. táblázat. A Balaton vízháztartási tényezőinek az 1921-2011 közötti időszakra vonatkozó átlag- és szélsőértékei * az adatok az 1971-2011 közötti időszakra vonatkoznak 1 - KÖDUVÍZIG, 2 - VITUKI Nonprofit Kft. A sekély - 5 m-nél kisebb átlagos mélységű - tavak alapvető tulajdonsága, hogy mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban rendkívül érzékeny rendszerek a környezeti változásokra, ezek eredő hatására. A mennyiségi érzékenység a tó vízháztartásában bekövetkező folyamatokkal jellemezhető. A Balaton vízháztartásának részletes vizsgálatával először Szesztay Károly foglalkozott, aki az 1921-1958. közötti évekre készített havi vízháztartási mérlegeket. Őt megelőzően csupán a vízháztartás egy-egy tényezőjét (párolgás, természetes vízkészlet-változás) vizsgálták. Az 1863-1920. közötti évekre csak a leeresztést, a vízállásváltozást és ezek előjelhelyes összegeként a természetes vízkészlet-változást határozták meg. Az 1921 előtti időszak természetes vízkészlet-változás adatai pontatlanok, azokat vízháztartási mérlegben nem ellenőrizték. Hasonlóan nem megbízhatók a tó párolgására vonatkozó 1921 előtti adatok sem. A Balaton vízháztartását az alábbi egyszerű egyenletekkel írhatjuk le: ΔΚ = (C + H) - (P + L + Vh) ΔΚΤ = C + H - P ahol C - a tóra hulló csapadék H - hozzáfolyás a tóhoz P - párolgás a tó felszínéről L - lefolyás (leeresztés) a Sió-csatornán Vh - közvetlen vízhasználat a tóból (a tóból kivett és használat után visszavezetett vízmennyiség különbsége) ΔΚ - a tó vízkészlet-változása ΔΚΤ - a tó természetes vízkészlet-változása A Balaton vízháztartásának elemzéséhez 1921 óta állnak rendelkezésre ellenőrzött, megbízhatónak tekinthető havi és évi bontású vízháztartási mérlegek. Ez azt jelenti, hogy vízháztartási tényezőnként jelenleg 91 éves (1921-2011) idősorokkal rendelkezünk. Az alábbi 1. táblázatban összefoglaltuk a tó vízforgalmát meghatározó vízháztartási tényezők átlag- és szélsőértékeit. Vízmérleg elemek Minimum Átlag Maximum tómm Tóra hulló csapadék (C) 309 617 929 Hozzáfolvás a tóhoz (H) 293 S64 1974 A tó felületéről történő párolgás (P) ’ 723 900 1073 Természetes vízkészlet - készletváltozás (ΔΚτ)-180 581 2031 Leeresztés (L) 0 56+ 1791 Vízelhasználás ________(YbV________ 15 29 51
