A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Kravinszkaja Gabriella - Varga György - Pappné Urbán Judit (VITUKI Nonprofit Kft.): Figyelmeztető jelek a Balaton vízháztartásában

Megállapítható, hogy a természeti tényezők által meghatározott vízháztartási tényezők közül a legkisebb változékonyságot a párolgás (P), a legnagyobbat a hozzáfolyás (H) mutatja. A Balaton - sokévi átlagban - lefolyásos tó, az átlagos évi lefolyás megközelíti a tó felületére érkező átlagos évi csapadékmennyiséget. A tó lefolyása a Sió-csatornán keresztül 1863 óta szabályozott. A tóból történő vízlevezetés mértékét és időtartamát a mindenkori gazdasági, társadalmi és vízgazdálkodási igények, valamint a műszaki lehetőségek és a vízszint- szabályozási rend határozzák meg.

A tó felületére sokéves (1921-2011) átlagban 617 mm/év csapadék érkezik, a legkevesebb évi csapadékot (309 mm) 2011-ben, a legtöbbet (929 mm) 2010-ben jegyezték fel (1. ábra).

Az 1970-es évektől - a korábbi időszakokhoz képest - nagyobb számmal fordultak elő az átlagosnál szárazabb évek. Ugyanebben az időszakban külön figyelmet érdemel az átlagosnál szárazabb évek (3, 7, 4 egymást követő év) évcsoportokban történő jelentkezése. Ez a jelenség halmozódó vízhiányt eredményez, amely kedvezőtlenül érinti a tó vízforgalmát, jelentős és tartós vízkészlet- és vízszintcsökkenést okoz.

I I évi csapadék, mm ^^^“1921-2011 átlag Polinom. (évi csapadék, mm)

1. ábra. A Balaton felületére érkező csapadék évi összege (mm)

Bár a Balaton vízgyűjtő területére hulló csapadék nem tartozik közvetlenül a tó vízforgalmát befolyásoló vízháztartási tényezők közé, azonban a vízgyűjtő területről történő lefolyás (a tó hozzáfolyása) szempontjából meghatározó szerepet tölt be.

Az 1966 utáni időszak túlnyomó részében - az 1990-es évek második felének kivételével - a megelőző időszakhoz képest nőtt az átlagosnál szárazabb évek előfordulásának a gyakorisága, ennek következményeként a csapadékhiány halmozódása.

1995-1999 között az átlagosnál szárazabb és nedvesebb évek követték egymást, majd a 2000 és 2003 közötti négyéves időszakban minden év csapadékösszege számottevően (18- 31%-kal) elmaradt a sokévi átlagtól, a négy év alatt felhalmozódott csapadékhiány mintegy 660 mm volt, amely sokévi átlagos csapadékmennyiség mintegy 97 %-a.

Összehasonlítva a tófelületre és a vízgyűjtő területre hulló évi csapadékösszeg idősorokat, megállapítható volt, hogy a változások iránya és időtartama alig tért el egymástól, ugyanakkor a csapadékhiány- és csapadéktöbblet-halmozódások mértékében jelentős különbségek mutatkoztak. Példaként említjük a szélsőségesen száraz 2000-2003 közötti 4 éves időszakot: a halmozott csapadék-hiány a tófelületre hulló csapadék esetében a sokévi átlag mintegy háromnegyed része, a vízgyűjtő területen pedig a sokévi átlagnak több mint kilenctized része volt.

2