A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Kovács Péter - Varga Balázs (KDVVIZIG): A Hasznosi-tározó új előürítő zsilipjének próbaüzeme
2.1. Geológiai, geomorfológiai viszonyok A Kövicses-patak vízgyűjtője legmagasabb hegységünkben, a Mátra északnyugati részén helyezkedik el. Igazi középhegységi vízgyűjtőterület, legmagasabb pontja a 944 méteres Piszkés-tető. A belső kárpáti vulkáni ív 13-16 millió éve keletkezett tagjának (Mátra) nyugati feléhez tartozik a Mátrabérc és a Nyugati-Mátra dél felé kanyarodó, kissé alacsonyabb vonulata. (Kaszab, 2009) A Kövicses-patak völgye a Nyugati-Mátra északi részén szinte a teljes miocén rétegvulkáni összletet feltárja. Medre a különböző kifejlődésű andezit-változatok, andezittufák mellett a „középső” riolittufát is érinti. A patakvölgyek alját negyedidőszaki és jelenkori, gravitációs és folyóvízi szállítású mederüledék tölti ki. Alsó szakaszán pannon homokkal, agyaggal érintkezve éri el a Mátra diluviális hegylábfelszínére, melynek földtani felépítésében gravitációsan mozgó lejtőtörmelék, illetve a hegység lejtőiről a jégkorszakban lemosott osztályozatlan törmelék és málladék vesz részt. Torkolata közelében a Zagyva jégkorszaki kavicsteraszait szeli át. A Kövicses-völgyben délkeleti irányú tektonikus lecsúszásokat lehet nyomon követni. Ezekre a hegység ezen területének arculatát gyökeresen megváltoztató mozgásokra már a vulkanizmus megszűnése után kerülhetett sor, amikor az egész hegység dél felé kiemelkedett és kibillent. A Kövicses-patak vízrendszere is egy északnyugat-délkelet irányú vető mentén jöhetett létre, amit a környezetétől meglehetősen idegen, északnyugat felől beékelődő futása is alátámaszt. A vízgyűjtő déli határvonalának egyik bástyáját alkotó Nyikom (764 m) északi lejtője hazánk egyik legnagyobb reliefenergiával rendelkező területe (350-400 m/km 2 a szintkülönbség). (Kaszab, 2009) 2.2. Éghajlat A Kövicses-patak vízgyűjtőjének éghajlati viszonyait elsődlegesen hazánk legmagasabb hegyvidéke, a Mátra határozza meg. Függőleges övezetesség jellemző a területre, mivel a forrásvidék és a torkolat között jelentős a magasságkülönbség. A 700-800 m B.f. magasságban elhelyezkedő forrásvidéken az évi középhőmérséklet 5,56 °C körül alakul, az 500 m B.f. magasságú torkolatvidéken ugyanez az érték már megközelíti a 10 °C-ot. Az éves csapadékösszeg a forrásvidéken 800 mm körül észlelhető (Mátraszentimre állomáson a sokévi átlagérték 776 mm), ezzel szemben a zagyvai torkolatnál mindössze 550-600 mm körüli értékek mérhetők (Pásztó sokévi csapadékátlaga 522 mm). Nedvesebb években magasabb értékek is előfordulnak, 2010-ben Mátraszentimrén 1175 mm, Pásztón 943 mm csapadékot észleltek. A hótakarós napok évi száma a magasabb területeken átlagosan 100-120 nap, a Zagyva völgyében csak 40 nap körüli ez az érték. Az évi legnagyobb hóvastagság sokévi átlaga a vízgyűjtő felső részein 40-50 cm között található. A hegység belsejében levő völgytalpakra jellemző a téli hőmérsékleti inverzió. (OMSZ, 2001) A döntő részben barna erdőtalajokkal fedett vízgyűjtő 80%-án erdőket (főleg bükk, lejjebb kocsánytalan tölgy) találunk, csupán a Mátraszentimrét körülölelő valamint a Mátrakeresztes felett húzódó rétek alkotnak kivételt. (Marosi-Somogyi, 1990) 2.3. A vízgyűjtő hidrológiai sajátosságai A 15,3 km hosszúságú Kövicses-patak teljes vízgyűjtő területe 49,1 km 2 (2. ábra). A vízfolyás három ágból (Hutahelyi-patak, Nárád-patak, Gedeon-patak) ered a három felsőmátrai falu, Mátraszentistván, Mátraszentlászló és Mátraszentimre határában. Egyesülésük után Csörgő-patak (L =6,8 km; A = 15,6 km 2 ) néven halad tovább kisebb erektől gazdagodva az Ágasvár alatt egészen Mátrakeresztesig. Itt érkezik meg balról a Nagy-völgyi-patak és innentől kezdve viseli a Kövicses-patak nevet a vízfolyás. A Mátrakeresztestől Hasznosig tartó - tektonikusan előrejelzett - szakaszon nem táplálja további jelentős patak a Kövicses- 2
