A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
olyan közös tulajdonok képződtek, amelyek használatára vonatkozóan több tulajdonos egyöntetű döntésére lett volna szükség. A részarány tulajdonosok a tulajdonukat többnyire együttesen bérbe adták s így azokon bérlők folytatják a gazdálkodást. Kis mértékben előfordult, hogy a részarány tulajdonos a többi tulajdonos beleegyezésével a saját földrészletét kimérette s azt követően azon gazdálkodik. A termőföldek másik személyi tulajdonba helyezésének módja a kárpótlás volt. Az elmúlt rendszerben államosított ingatlanok (nem termőföldek) volt tulajdonosait az állam - jelképesnek mondható értékű - kárpótlási jegyekkel kárpótolta, amelyek licitálás útján termőföldekre voltak beválthatóak. Az így megszerzett földek egy részén bérlők, a másik részén maga a tulajdonos folytat gazdálkodást. Akik a földjüket már nem tudták művelni, azoktól az állam a tulajdonaikat - életjáradékért - felvásárolta, majd pályáztatás útján azokat bérbe adta ill. adja. Az „újkori földosztás” során az állam nem volt tekintettel a korábban tulajdonságaiban homogenizált és azonos vízháztartású, a nagy teljesítményű - gazdaságosan működtethető - gépek igényit kielégítő drága pénzen kialakított táblákra és többségében feldarabolták azokat. Az új tulajdonosoknak nem írták elő a talajvédő földhasználat követelményeit és a kiépített műszaki létesítmények kötelező karbantartását, fenntartását és működtetését. A feldarabolt földterületek 1-1 kialakított nagyobb területek (kis vízgyűjtő, részvízgyűjtő, térségi vízgyűjtő) átölelő rendszer kicsiny mozaik szerű részeit képezik s ezért szükséges lett volna olyan szervezetre, amely a létesítmények fenntartását, karbantartását és üzemeltetését az új tulajdonosok között összehangolta volna. Ennek hiányában az új tulajdonos részéről értelmetlennek tűnt pl. az, hogy az ő földjét érintő árkok vagy földutak rövid szakaszait karban tartsa, mert az úgysem biztosította volna a létesítmények hívatott funkcióinak a betöltését. Itt kell megjegyezni, hogy az üzemi tulajdonban volt földutak, vízfolyások, vízvető árkok, talajcső hálózatok, szivattyúállások, öntöző létesítmények stb. gazdátlanná váltak és nem volt aki fenntartásukról gondoskodott volna, amelynek következtében azok tönkrementek. Gyakran előfordult, miszerint az új tulajdonosok ahhoz, hogy a földjüket megközelíthessék a vízvezető árkokat a zavartalan közlekedés céljából feltöltötték. Ugyancsak megtörtént, hogy a lejtős területeken a lejtőre merőlegesen korábban kialakított táblákat hegy-völgy irányban darabolták fel, és ezzel megszűntették a vízszintes művelés feltételeit, vagy amikor síkvidéken a lineár öntöző berendezés tápcsatornájára merőlegesen osztották fel az öntözött táblákat ezzel lehetetlenné téve továbbiakban a berendezés működtetését. Hiányossá vált a szántóföldek a talajok jó vízgazdálkodását szolgáló talajművelése, mivel gyakran elmarad pl. a mélylazítás. Gyakran előfordult, hogy a forgatás és mélylazítás nélküli talajművelés továbbá a nehéz gépek tömörítő hatása következtében lényegesen csökkent a talajba szivárgó víz mennyisége. Sajnálatos módon megszűnt a talajjavítás támogatása és ezzel folytatódik az erdő talajok savanyodása. A szarvasmarha állomány megfogyatkozása következtében minimálisra csökkent a növényi szerkezetekben az évelő pillangós takarmányok részaránya és ezzel az eróziónak kitett területeken ezen jó talajvédő hatású növények szerepe. 4. A tulajdonosok, bérlők és az állam érdekeltsége, feladatai és felelőssége a termőföldek minőségének megőrzésében, a talajok védelmében, illetve ezen belül a táblaszintű vízrendezésben A termőföld a legfontosabb nemzeti kincs, mivel a rajta termesztett növények adják az emberek életfeltételeit meghatározó élelmet. Kimondhatjuk, hogy a termőföld - átvitt értelemben tulajdonképpen - össznépi, nemzeti tulajdon, amelyet az állam csak használatra enged át a rajta gazdálkodóknak. Az állam törvényben szabályozza a termőföld tulajdonlásának, használatának módját és a termelésből való kivonás feltételeit. Nagyon fontos, hogy a termőföld nemzeti tulajdonban maradjon, és annak produktuma elsősorban 16
