A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
csatlakozó úthálózatok közel vízszintes irányú kialakításával összhangban valósultak meg a lejtős területeken az erózió elleni védelmet szolgáló műszaki létesítmények is. A melioráció súlypontja a lejtős területek nagyüzemi táblásítása után az 1970-es évektől fokozatosan áttevődött a síkvidéki területekre, ahol a vízrendezés került előtérbe a növénytermesztési hozamok biztonsága és növelése céljából. Az OVH és MÉM 1978-ban az üzemi, a társulati és a főművi befogadók összehangolt fejlesztésének céljából kidolgozta a mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú koncepcióját. A koncepció szellemében a mezőgazdasági minisztérium a talajok veszélyeztetettsége és a termőföldek minőségének mérlegelése alapján kijelölte a komplex meliorációra kerülő vízgyűjtő határos térségeket és - a helyi szakemberek véleménynek figyelembevételével - meghatározta azok sorrendiségét. A térségi tanulmányterveket majd a kiviteli terveket zömében a minisztérium mezőgazdasági, beruházási és tervező vállalata az Agrober készítette el, a kivitelezéseket többségében a meliorációs vállalatok, ill. a vízgazdálkodási társulatok végezték. Az államilag - 50-75%-os arányban - támogatott meliorációs (ezen belül a vízrendezési) beruházások szakszerű megvalósításának az ellenőrzését a minisztérium a növény- és talajvédelmi hatósági szervezetére bízta. A vízrendezés tervezése, kivitelezése - a szükséges talajjavítás - és a talajművelés az 1/c pontban ismertetett alapelvek betartásával történt. A melioráció megvalósítására első ütemben 15 térséget (Marcal-völgy, Margitta-sziget, Maros balpart, Élővízi térség, Mártély-Tiszazúg, Sámsoni térség, Körös-völgy, Berettyó és Körös, Hajdúság, Jászság, Tiszamente, Tisza-II., Bodrogköz, Felső-Szabolcs, Tisza-Szamos) jelöltek ki. Az első ütem térségei mintegy 1,3 millió ha területet öleltek fel. A 15 térségben a munkák 1975-től indultak és zömében megvalósultak. Az 1980-as években további 14 térség (0,5 millió ha) tervei készültek el a rendszerváltásig, de a tulajdonváltozások és az állami támogatás lecsökkenése miatt megvalósításra csak nagyon kismértékben került sor. Az 1980-as években elkészült a Balaton három vízgyűjtő területére (Észak, Dél, Nyugat) a vízminőség védelmi meliorációs tanulmányterv, amely az 1990-es évek elején felújításra került, illetve párhuzamosan hasonló okból a Velencei-tó programja is beindításra beindult. Ezen vízgyűjtő területek mintegy 0,6 millió ha terültet öleltek fel. Kivitelezésekre a tervekből pénzügyi támogatás hiányában csak az előírt agrotechnikai eljárások kerültek betartásra, míg a műszaki beavatkozásokra csak az új telepítésű ültetvények keretében került sor. A felsőfokú szakirányú oktatási intézmények szakemberek képzésével és kutatás fejlesztéssel segítették a meliorációs programokkal. Az arra hívatott kutató intézetek hasznos kutatási eredményekkel járultak hozzá a tervezési és kivitelezési módszerek fejlesztéséhez. 3. A termőföldek tulajdonosi viszonyiban keletkezett változások káros hatásai a kiépített vízháztartási rendszerek fenntartásában A rendszerváltozást követően hozott jogszabályok rendelkeztek a termőszövetkezetek és az állami gazdaságok kezelésében lévő - gyakorlatilag - állami tulajdonú termőföldek magánosításáról. Az állami gazdaságok területét (0,6 millió ha) kivéve valamennyi termőföld természetes személyek magántulajdonába került. Az állam a volt állami gazdasági termőföldeket haszonbérletbe 10-20 évre kiadta. A termőszövetkezeti termőföldekből a tagok aranykorona alapján értékarányosan visszakapták bevitt termőföld tulajdonukat az erre a célra a gazdaságokban lehatárolt tömbökben részarány tulajdonra kijelölt területekből. A részarány tulajdonra kijelölt földterület országosan az összes termőföld kb. 25%-át teszi ki. A tagok ilyenmódon visszakapott földterületei jelöletlen eszmei tulajdont képeznek, ugyanis az állam nem mérette ki és nem határolta le, hogy mely földdarab kinek-kinek a tulajdonát képezi. Így 15