A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken

A víznek a tápanyagok talajból való felvételében is nagy jelentősége van. A talajok. tömegének átlagosan 20%-a víz, amely az időjárási viszonyoktól függően változik. A növények ásványi táplálkozása elsősorban oldatból megy végbe. Ezért, ha elég tápanyag áll rendelkezésre, de nincs elég nedvesség a talajban, a növény tápanyaghiányban szenvedhet. A víz a talajban tehát sohasem tiszta víz, hanem talajoldat formájában van jelen, amelyben a tápanyagok különböző ionok alakjában találhatók. A növény ezeket ioncsere segítségével veszi fel. Ez úgy megy végbe, hogy a növények gyökerei CO2-ot lélegeznek ki, amely a gyökérszőrök felületén található vízrétegben oldódva szánsavvá alakul. A szénsav H+ - és HCO-3-ionokra disszociál. Így a légzés során csereionok képződnek, ami után a H+ kation helyébe a növény számára szükséges egyéb kationok (NH + 4, K +, Ca + +, Mg + + stb.), ill. a HCO-3 anion helyébe más fontos anionok (NO-3, H2PO-4, Cl- stb.) lépnek. A légzés egyidejűleg energiát is szolgáltat a koncentrációgradiens ellenében történő ionfelvételhez.

A talajoldat vízből és a benne oldott különböző anyagokból (sók, savak, bázisok stb. formájában) és elnyelt gázokból áll. A talajoldatban a növények számára fontos kémiai folyamatok játszódnak le. Táplálkozásuk szempontjából különösen fontos a K+-, Ca + +-, Mg + +-, NH+4-, NO-3-, SO4 - --, H2PO-4-ionok jelenléte és állandó feltöltődésük a talaj adszorpciós komplexumából, vagy közvetlenül műtrágyázás révén. A talaj folyadék fázisa dinamikus egyensúlyban van a talaj szilárd fázisával és a talajlevegővel. Ez az egyensúly állandóan eltolódik a mindenkor rendelkezésre álló víz, a gyökerek adszorpciós sajátossága (tápanyag felvétele), a mikroorganizmusok tevékenysége, a talajművelés és trágyázás következtében. Fiziológiailag kiegyensúlyozott az a talajoldat, amely biztosítja a növények megfelelő tápanyagfelvételét.

A növények táplálkozását a talajoldat só koncentrációja is befolyásolja. A vízoldható sók koncentrációjától függ a talajoldat ozmotikus nyomása, amely hatással van az oldatból való tápanyagfelvételre. A talajoldat ozmotikus nyomása átlagosan kb. 0,3 ’ 10 6 Pa. Ugyanakkor a sejtoldat ozmotikus nyomása jóval meghaladja ezt az értéket; ellenkező esetben a gyökerek vízfelvétel helyett leadnák a vizet. Szikes talajokban a nagy ozmotikus nyomás miatt a kultúrnövények elhalnak - még elegendő vízellátás esetén is. A sziken csak azok a növények élnek meg, amelyek sejtnedvének ozmotikus nyomása is rendkívül nagy. Az összes só mennyisége a talajoldatban század százaléktól, néhány százalékig terjed. A talajban levő vízoldható só felesleg (0,2 % felett) a növényekre káros.

A talajoldat kémiai összetétele meghatározza annak pH-viszonyait. A nem megfelelő kémhatású talajoldat megváltoztatja a gyökérszőrök felületén található H+- és HCO-3 (OH-)- ionok mennyiségét, ennek következtében megváltozik a növényi tápanyagfelvétel jellege. A talajoldat túlzott savanyúsága vagy lúgossága megbillenti az ionok fiziológiai egyensúlyát, csökkenti a növények anyag felvételét zavarja a szénhidrát-, a fehérje- és a foszfát anyagcserét.

A növények életfunkcióit nagymértékben befolyásolják a fény- és hőviszonyok is. A növények - növekedésükhöz ill. fejlődésükhöz - tenyészidejük alatt a különböző fenofázisukban a fajra, fajtára jellemző fénymennyiségeket és sajátságos hőmérsékletet követelnek meg.

b, A táblák talajainak szerepe a növények vízellátásában, az aszály és a vízbőség okozta károk A növény szükséges vízmennyiségének nagyobb részét a talajból, kisebb részét a környező levegőből fedezi. A talajból felvett víz többsége - 98-99,5%-a - a levélfelületen keresztül elpárolog kisebb része a növényben marad mint a sejtek turgor állapotát fenntartó víz, míg utóbbi vízmennyiség kisebb hányada - 0,1-0,5 %-a - elemeire bontva tápanyagként hasznosul.

A növények 1 kg szárazanyag előállításához jelentős vízmennyiségeket párologtatnak el. Átlagban a búzának 430, a kukoricának 370, a burgonyának 640, a lucernának 840, míg a napraforgónak 570 liter víz elpárologtatása szükséges.

3