A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
A csapadék eső, hó, jég, dér, harmat és zúzmara formájában érkezik a talajra. A növény számára az a fontos, hogy az életfeltételeihez szükséges víz a talajban mindig rendelkezésre álljon. Gyakori probléma, hogy ennek a csapadék abszolút mennyisége és évi megoszlása sem felel meg. A növényállomány vízszükségletének kielégítése szempontjából a legfontosabb a tenyészidőszak. Ennek szélsőségei - mint ahogy az éves csapadékoké is - széles határok között mozognak. Például az Alföld átlagos csapadéka tenyészidőszakban 300-350 mm körül van. Szélső értékei: min. 125-150 mm, max. 500-600 mm. Hazánk csapadékmegoszlásának évi menete kettős hullámot mutat. A fő minimum januárfebruárban, a másod minimum augusztus-szeptemberben következik be. A fő maximum pedig május-júniusban, ill. a másod maximum október-novemberben jelentkezik. Összességében a nyári félévben több csapadék hull, mégis télen van gyakran víztöbblet. Ez abból adódik, hogy nyáron a nagyobb hőmérséklettel a levegő párabefogadó képessége lényegesen nagyobb, és a növények transzspirációja is nagy a téli félévhez viszonyítva. Így lehetőség van a nyáron kiszáradt talajszelvény téli csapadékból való feltöltődésére. Az érkező csapadékból általában jelentős az elfolyás és így a hozzá folyás is. A növény a csapadékból azt értékesítheti, amely az érkezés helyén közvetlenül a talajba jut, vagy amely a talaj felszínén, illetve a talaj felszíne alatt hozzáfolyik. A talajba be nem jutott víz a talaj felszínén a művelő eszközök által kialakított talajhullámok között tárolódik a beszivárgásig, nagyobb mennyiség esetén elfolyik, és természetes vagy mesterséges tározókba összegyülekezik, majd onnan tovább folyik, elpárolog, vagy valamilyen módon hasznosul. A talajba jutott csapadék egyik része a gyökérrel átszőtt talajrétegekben, a talajvízben, a talajvíz és gyökérzóna közötti rétegekben, valamint a mélyebb rétegekben tárolódik. A csapadék másik része a talajról, a növényzetről, talajból, ill. a növényen keresztül visszajut a légkörbe. Mind a felszín alatti, mind a felszíni víztárolás lehet hasznos és káros. A növények a talajban tárolt vízmennyiségnek csak egy részét használják fel. Ez a gyökérzettel átszőtt talajréteg hasznos víztartalma. A vízkapacitásnál nagyobb vízmennyiség azonban a talaj levegő tartalmát kiszorítja, ezért káros. A 3,5-4 hy-nál kisebb hygroszkóposságú talajokban ez a víztöbblet lefelé húzódik, kötött (4 hy-nál nagyobb hygroszkóposságú) talajokban azonban a vízkapacitás egyben a hézagtérfogat telítettségét is jelenti. A különböző víztartalékokkal induló téli félévekben feltöltődő talajrétegek mélysége a 2-3 m-t is meghaladhatja. Ez nem jelenti azt, hogy a csapadék nem hasznosult, mert a növények többségének gyökere képes ilyen mélységbe is lehatolni. A mélyebb rétegekbe jutott víz elvész a növények számára. A növénytermesztési tér vízmozgási irányait a 2. ábra szemlélteti. 4
